Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 2. (Budapest, 1932)
Herzog Ferenc dr.: A szív és a vérerek betegségei
34 ban. A vágusznak megnyomása a nyakon szintén lassúvá teszi a ritmust. A központi idegrendszernek számos és igen különböző természetű betegsége járhat bradikardiával, mely vagy úgy keletkezik, hogy a megbetegedés közvetlenül sérti és izgatja a vágusz-központot, vagy pedig úgy, hogy a fokozott koponyaüregi nyomás tartja fenn a vágusz- centrum izgalmát. A fokozott vágusz-tonus okozza a bradikardiát a Morgagni- Adams-Stokes-íé\e betegség nagyon ritkán előforduló neurogen alakjában, amelyben a rohamok hasonló tünetekkel járnak, mint a kardiá- los alakban. Míg az utóbbiban a pitvarok és kamrák disszociáltan működnek, addig a neurogen vagy Morgagni-féle alakban a szív a rendes módon, de lassúbb ritmusban húzódik össze. A rohamokban a ritmus olyan lassúvá lehet, mint a disszociációban, és ilyenkor ezen alakban is előfordul vezetészavar a His-féle nyalábban és kamrp- szisztolekiesés, aminek oka a vágusz-tonus kóros fokozódása a roham alatt. A Morgagni-Adams-Stokes-féle tünetcsoport neurogen alakja a nyúltvelő betegségeiben és a vágusz sérülése következtében keletkezik. A respirációs aritmiának, a most tárgyalt tahikardiáknak és bradikardiáknak közös sajátsága, hogy a szív a szinusz-ritmusban húzódik össze és hogy a ritmus megváltozásának az oka soha sincsen a szívben. Fontos, hogy ezen aritmiákból mitsem lehet a szív állapotára következtetni. Épszívű emberen éppen úgy előfordulhatnak, mint szívbajosokon. Utóbbi esetben sem a szívbaj okozza azt, sőt a légzési aritmia szívbajos betegen amellett szól, hogy a szív ereje jó. ugyanis dekompenzáláskor ez az aritmia eltűnik. A mondottak szerint tehát nagyon különböző jelentőségük van az aritmiák különféle fajainak. De ezenkívül még egy szempontból, a vérkeringésre való' hatásuk szempontjából kell foglalkoznunk az aritmiákkal. Az egészséges ember szívverése sem egészen ritmusos, főképpen a légzéssel együtt változhatik kissé szaporasága, ez belégzéskor nagyobb, kilégzéskor kisebb, anélkül, hogy ez valamely káros következménnyel járna. Viszont az egészséges embernek izommunka végzésekor keletkező tahikardiájában és a nyugalomkor beálló bradikar- diában okkal látjuk a szívnek alkalmazkodását a reá háramló munkához. Ha testi munka közben növekszik a percvolumen, a keringés volumene, ezt legkönnyebben a szívverés szaporábbá válása hozhatja létre, viszont nyugalomban a percvolumen csökkenésekor elegendő, ha a szív ritkábban ver. A szív tehát ritmusának megváltozásával is alkalmazkodik ahhoz, hogy mekkora munkát kell végeznie és ebből az következik, hogy ezen alkalmazkodóképességnek csökkenése betegeken kedvezőtlen, hogy hátrányossá válhat a keringés szempontjá-
