Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 2. (Budapest, 1932)
Az idegrendszer betegségei - Ángyán János dr.: Agyvelőbajok
396 a célra többféle módszert ajánlanak. Ezen nyomáscsökkenés haszna kiderült néhány esetből, amelyben spontán talált utat magának a liquor cerebrospinalis az orron át. A legegyszerűbb módszer erre a célra az ágyéki gerinccsatorna pungálása Quincke szerint. Ez az eljárás csak akkor sikeres, ha az agyvelőkamrákból a folyadék szabadon közlekedik a gerinccsatorna durazsákjával; kitűnik ez abból, hogy ilyenkor a folyadék nagyobb nyomással és nagyobb mennyiségben ürül. (L. a fejezetet a könyv végén.) Az ilyen kedvező esetben cseppenkint 20—30, sőt még több köbcm.-nyi folyadékot lehet lebo- csátani; ezt az eljárást hosszabb időn át kell szükség szerint, ha a tünetek rosszabbodnak, megismételni. A közvetetlen hatás sokszor igen kedvező. Amikor azonban ilyen módon határozott javulást nem sikerül elérni, s valószínű, hogy ennek oka a Magendie- és Luschka-nyílások elzárt volta, az agy velőkamarák pungálását javasolják. Tekintve, hogy ezen eljárás csak ideig-óráig tartó javulást ad s hogy a tartósabb drénezés mindig fertőzésre vezet: ezen eljárásoknak sok eredménye nincsen. Anton és Bramann az ilyen esetben a corpus callosumot felülről lefelé átszúrják s ezen az úton állandó1 összeköttetést létesítenek a kamarák folyadéka s a szubdurás űr között. így állandóan olyan helyre szivároghat ki a meggyűlő folyadék, ahonnét felszívódhatik. Az eredmény egyik-másik esetben igen kedvezőnek látszik, bár sokszor csak a nagy idióta helyett kisebb idióta életét prolongáljuk ezekkel a módszerekkel. Az ilyen beteg sokszor egyéb fejlődési rendellenességgel is bír, ezt a megfelelő módszerekkel lehet néha javítani. A gutaütés. Apoplexia cerebri. A gutaütés az agy tápláló ereiből eredő vérzés vagy hirtelen fejlődött verőérelzáródás folytán támad. Az artériák a circulus arteriosus-ból (amely az art. carotis int. és a két art. vertebralis egyesüléséből eredő art. basilaris útján kapja a vért) két csoportban származnak. Egy részük mint sok egyes apró kis artéria az agyvelő alapján hatol be (rami basales). Ezen merőlegesen az agyba hatoló verőérágak közül az, amely az a. cerebri media kezdeti, még az agyalapon látható részéből ered és a nagy kéregalatti dúcokat, a belső kapszulát látja el vérrel az a. lenticulooptica. Ezt nevezte el Charcot ártéré de l’hémorragie cérébrale-nak. A másik csoport pedig az art. cerebri anterior, media és posterior útján, az árkok mentén haladva, az agyvelőkéreg felett terjed el; az ezekből kilépő apró ágacskák felülről hatolnak be az agyvelő állományába s így látják el a kéreg felületét (rami corticales) s részben az alatta levő fehérállományt. Sajátságos ellentétben az agyvelő alapján levő sokszoros anasztomózissal: az apróbb, már az agyvelő szövetébe jutott verőerek végerek, ezek már nem kommunikálnak egymással. Ebből következik, hogyha ezek az erek eldugulnak, a vérkeringésből így kizárt terület máshonnét nem kap
