Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 2. (Budapest, 1932)
Herzog Ferenc dr.: A szív és a vérerek betegségei
6 hallható két hangnak egyike a két- és háromhegyü billentyű megfeszülésekor, tehát a szisztole kezdetén, keletkezik. Ez az első, vagy szisztolés hang. A másik hang az aorta és az arteria pulmonalis billentyűinek záródásakor, tehát körülbelül a diasztole kezdetén, valamivel korábban jön létre. Ezt a hangot nevezzük második vagy diasztolés hangnak. Tulajdonképpen csak valamivel későbben kezdődik a diasztole az elernyedési időszak miatt. Az első hang nemcsak az atrio- ventrikuláros billentyűkön, hanem a kamrák izomfalának és a nagy artériák kezdeti részének megfeszülése folytán is jön létre. Keletkezése helyének megfelelően a szívcsúcson és a jobb kamra felett erősebb az első hang, a nagy erek felett pedig a második hang. Erről, továbbá arról is, hogy a szisztole rendszerint rövidebb ideig tart, mint a diasztole, ismerhetjük meg, hogy melyik a szisztolés és melyik a diasztolés hang. A szisztolés hangot rövidebb idő múlva követi a diasztolés, mint amennyivel a diasztolés hang után következik a szisztolés. A jobb és bal szívfél hangjait egyenlő erősnek halljuk. A pitvarok és a kamrák összehúzódásának hatása a szívben levő vérre nyilvánvaló: a pitvarösszehúzódás a kamrába, a kamraösszehúzódás pedig a nagy verőerekbe juttatja a vért. Azonban a szívizom elernyedése is hatással van a vér áramlására: az elernyedő kamra nemcsak azért telődik vérrel, mert a pitvarokban nagyobb a nyomás, mint a kamrákban, hanem azért is, mert a kamra diasztoléjának szívó hatása is van, ami szintén előmozdítja a vérnek beáramlását a kamrába. Valószínű, hogy mint minden izomnak, a szívizomnak is van tónusa, melynek eredménye, hogy az elernyedt szívkamra bizonyos alakot vesz fel, ami a kamrák üregében szívó hatást létesít. A szív tehát nemcsak a nagy artériákba sajtol vért, hanem a szívnek a vénákra is van hatása, amennyiben a diasztole azoknak kiürülését elősegíti. A szisztole és diasztole lefolyásáról azonban még azt is tudnunk kell, hogy jóllehet a szív egyes részei szisztolekor megkisebbednek, az egész szívnek térfogata mégis csak igen kis mértékben változik. Röntgen-átvilágításkor látjuk, hogy a szív árnyékának nagysága és helyzete a szívműködés különböző időszakaiban alig változik. Ennek oka az, hogy a pitvarszisztolekor, amikor a pitvarok térfogata csökken, a kamrák ürege nagyobbodik, és ha azután a kamrák térfogata csökken szisztolejukkor, akkor megint a pitvaroké lesz nagyobb, mivel ezek diasztoléba jutnak. így érthető, hogy bár a szív üregeinek térfogata nagy fokban változik a szívműködés folyamán, az egész szív térfogata mégsem változik lényegesen. Az egész szív térfogata szisztolekor, vagyis a kamrák összehúzódásakor csak valamivel kisebb, mint diasztolekor. Ezen jelenségekből az következik, hogy a vérnek továbbítása a pitvarokból a kamrákba csak úgy történhetik, hogyha a szívműködés közben az atrio- ventrikuláros határ folyton változtatja helyzetét. Ha szisztoléban van a kamra és a pitvarok telődnek, akkor az atriventrikuláros határ közelebb van a szívcsúcshoz, ha pedig diasztoléba jutnak a kamrák, akkor ezen határ a szív bázisa felé tolódik el. Az atrioventrikuláros határ eltolódása miatt lehetséges, hogy az egész szív térfogata és helyzete alig változik meg a szívműködés közben, jóllehet a pitvarok és a kamrák ürege külön-külön nagy mértékben változik (4. ábra). A szív összehúzódásával vért sajtol a nagy verőerekbe. Mert ez nem folytonosan, hanem csak időnként történik, azért a nagy erekben keletkező nyomás sem állandóan egyforma, hanem a szívműködéstől függően folytonosan ingadozik. Szisztolekor fokozódik az aortában a nyomás, a szisztole végén és a diasztolé- ban pedig egyre csökken. A szisztolés nyomás kb. 120 mm. Hg., a diasztolés nyomás kb. 80 mm. Hg. az art. brachialisban. (Leginkább használt és megbízható eszköz a vérnyomás mérésére a Riva-Rocci-ié]e.) A vérnyomásnak ezen inga
