Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 2. (Budapest, 1932)
Herzog Ferenc dr.: A szív és a vérerek betegségei
7 dozása azonban nemcsak az aortában van meg, hanem hullám alakjában végigterjed az egész verőérrendszeren a legkisebb artériákig. Ez a hullám az, amelyet mint érverést (pulzus) tapintunk, amelynek tapintásával tájékozódunk a szívműködés szaporaságáról, ritmusáról és a vérnyomás nagyságáról is. A pulzushullám az artériákban nagy sebességgel terjed (kb. 10 m. 1" alatt), tehát a hullám sebessége sokkal nagyobb, mint a vér áramlásának sebessége (30—40 cm. 1" alatt a nagy verőerekben). A pulzushullám keletkezésének egyik feltétele az, hogy a szív a verőerekbe csak időnként sajtol vért, a másik feltétele pedig az 4. ábra. Az atrioventrikuláros határ helyzete pitvarszisztolékor (A) és kamra- szisztolékor (B), a vena cava sup., b vena cava inf., c taenia terminalis, d szívcsúcs, f art. pulmonalis. ereknek rugalmassága. Ha az erek fala teljesen rugalmatlan volna, nem keletkezhetnék pulzushullám, mert ilyenkor, ha a szisztolekor az aortába vér jutott, a leg- periíeriásabb ereken azonnal ugyanannyi vérnek kellene kifolynia az artériás rendszerből, hullám tehát nem keletkeznék. Mivel azonban a verőereknek fala rugalmas, azért szisztolekor, mikor fokozódik a verőerekben a nyomás, tágulás keletkezik rajtuk, amely mint hullám, bizonyos idő múlva eljut a perifériára a legkisebb erekig. A hajszálerekben a nagy súrlódás miatt megszűnik a hullám, itt pulzálást ép emberen nem látunk. A pulzushullámot tehát a szisztolekor az aortába jutott vér okozza, azonban nem ezen vér az, amely a hullámban végighalad az artériákon: az aortába jutott vér természetesen az aorta kezdeti részében marad, ezt kitágítja és csak azon vérmennyiség, amely az illető szisztole előtt volt ott az aorta kezdetében, jut az aortának periferiásabb részletébe, kiszorítva innen az
