Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Fejes Lajos dr.: Fertőző bajok
77 nagyobb foltszerű elrendeződésben jelentkezik, kanyaróra emlékeztet (scarlatina variegata). Ritkább a skarlát vérzéses alakja, amelyben a betegség folyamán a bőrben apró pontszerű, sőt nagyobb kiterjedésű vérzések keletkeznek, ezekhez a nyálkahártyákon, a savós burkokon s a szervek szövetében vérzések csatlakoznak. Az ily esetben a 4—6-ik napon még szaporább az érverés, az izmok kifáradása, a szív kitágulása, igen fenyegető általános tünetek észlelhetők. Súlyos következményekre vezethet a garatűr megbetegedése. A mandolák gyulladása a mélybe terjedhet a nyálkahártya mélyje- terjedöen elhal (angina-scarlatinosa maligna). Ez anatómiai értelemben diftériás gyulladás, amely nemcsak helybeli tünetet okoz; a pörkösen széteső lepedéktől borított nyálkahártyáról ugyanis a másodlagos sztreptokokkusz-infekció a mélybe terjed, amyirokmiri- gyek elgennyedheínek s az egész nyak szövetén áthatoló fleginonés beszűrődés támadhat. E folyamat legsúlyosabb alakja az angina Ludovici. Nagy veszedelem fenyegeti a szervezetet a fertőzés tova- Terjedése miatt: gennyes, középfülgyulladás, sőt szinusz-trombózis. gennyes mfeningitisz és általános szepszis következhetik be. A kifejlődő sztreptokokkusz-szepszis kedvenc lokalizációi az Ízületek, a savós burkok, kivált a szívburok. Máskor piémia, azaz gennyes metasztázisok keletkeznek. Jobb természetű a skarlátos sokizületi gyulladás. Néha sebészi műtét helyén a sebszélen kezdődik a skarlát (sebészi skarlát), néha a gyermekágyas nőben támad (puerperiumi skarlát); ezek valódi skarlátos megbetegedések. A skarlát leggyakoribb s legfontosabb utóbetegsége a vesegyulladás. A skarlátszepszis tetőfokán, mint az általános szepszis részjelensége, szepszises jsesegyulladás támadhat; ezt persze élesen meg kell különböztetnünk a lábbadozás idején kifejlődő skarlátos ve se gyulladást ól. A skarlátos vesebaj az egyes epidémiák szerint különböző százalékban követi a kiütéses állapotot. Leginkább a betegség harmadik hetében, a már lábbadozó betegen kis- fokú hőemelkedéssel kezdődik. A beteg ismét bágyadtabb, gyakran főfájásról, étvágytalanságról panaszkodik, arcszíne feltűnően sápadt, arcbőre kissé duzzadt, kivált a szemhéja körül A vizelet napi mennyisége kevés, zavaros, vöröses színű, sok fehérjét (10%o-et és még többet) tartalmaz. Az üledékben sok a cilinder, a vesehám és a vörösvérsejt. Súlyosabb esetben a vizelet mennyisége rendkívül megíogy, igen sok vért tartalmaz, néha teljes anuria áll be és folytonos főfájással, hányással, hasmenéssel, görcsökkel agyödéma és urémiás mérgezés fejlődik; a skarlátos nefritisz vízkórságot okoz, az arc, a láb bőre erősen megdagad, a savós űrökben vizenyő (kivált a hasvízkór) fejlődik ki. Részben az urémia, részben az álta
