Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Fejes Lajos dr.: Fertőző bajok
78 lános kimerülés okozhatják a betegség halálos kimenetelét. Általában azonban a skarlátos vesebaj jobb természetű, 3—4 hét alatt lezajlik, a vizelet bőven ürül s végre a betegség nyomtalanul gyógyul, jóllehet kisfokú fehérjevizelés néha hónapokig kimutatható. A skarlátos vesebaj ritkán alkalmat ad idősült Bright-kórra is. Ritkáin követi a skarlátot recidiva. Ez lehet a tulajdonképpeni betegség valóságos megismétlődése,, hányással, anginával, nagy lázzal, kiütéssel kezdődve s a skarlát minden szövődése és utóbetegség is kifejlődhetik. Kóroktan. A skarlát etológiájára és kortanára újabb, legfőképpen amerikai kutatók vizsgálatai vetettek világot. A Dick-házaspár, Dochez és a többi amerikai kutató eredményeit ma mind általánosabban fogadják el, bár e sok fontos problémának még nem minden része nyert beigazolást. A kórokozó kiderítése még hevesen vitatott kérdés, a legtöbb búvár a skarlát kórokozójának bizonyos sztreptokokkusz-fajt tekint, még pedig olyan hemolizises sztrepto- kokkuszt, mely jellemző toxint termel. Hiszen a sztreptokokkusz fontos szerepe a skarlátban régen ismeretes. Eddig azonban szerepét másodlagos fertőzésnek tekintettük, amelynek inkább a skarlát gyakori szövődményeinek (lymphadenitis, otitis, mastoiditis) és utó- betegSégdínek, főkép avesegyulladás előidézésében jutott a főszerep. Kórokoizó jelentősége ellen szólt először is, hogy a betegség legelején a keringő vérből kitenyészteni nem sikerült, másrészt az a tapasztalás, hogy típusos, bőrkiütéses skarlátot az ember rendszerint egyszer kap meg életében, a betegség átállása látszólag az egész életre hatásos immunosságot okoz. Ezzel szemben a sztreptokokkusz előidézte másféle betegség, így pl. az orbánc nem csak hogy immunosságot nem okoz, de nyilvánvalóan fokozza a fogékonyságot, mert sokszor fordul elő, hogy ilyen beteg sokszor, néha évente kap orbáncot. Épp így a sztreptokokkusz családjába tartozó diplococcus lanceolatus (Frankel pneumokokkusza) sem okoz immunosságot, mert sok beteg ismételten kap kruppös tüdőgyulladást. E két legfontosabb ellenvetéssel szemben hangoztatnunk kell, hogy a skarlátos fertőzés főfészke, góca a garatmandola, itt telepszik meg a skarlát-sztreptokokkusz és itt termelt mérge jut a keringésbe és okozza a skarlát mérgezésnek tekintendő általános tüneteit. Ezért nem sikerül a betegség első napjaiban kimutatása a keringésben. Az immunosság kérdésében fontos tudnunk, hogy gyerekkorában típusos skarláton átesett felnőtt súlyos, de bőrkiütés nélküli anginájáról típusos, toxint termelő skarlát-szueptokokkuszt lehet kitenyészteni, sőt ilyen beteg környezetében gyakran fertőzött gyermekeket, kik típusos, kiütéses skarlátot kaptak. A típusos skarlát-sztreptokokkuszt a betegség legnagyobb számában (sok
