Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Fejes Lajos dr.: Fertőző bajok
76 10—20.000 közötti értékkel. Jellemző azonban az egyes fehérvérsejtalakok arányának és ezáltal a vérképnek megváltozása: a kiütés keletkezése idején feltűnően sok az eozinofil vérsejt, úgy hogy számuk a fehérvérsejtek 25 %-át teheti; ez az eozinofilia a skarlátos kiütés jellemző kísérője. A hőmérséklet alászállásával s a kiütés elhalványodásával kezdődik a bőrhámlás (desquamatio), ezzel a lábbadozás. A nyálkahártyák duzzadása elmúlik, a nyelés szabaddá válik, az étvágy visszatér, a gyermek ismét élénkebb. A betegség lefolyása a vázolt típustól igen sokféleképpen térhet el. Enyhe esetben a kiütés néha hiányzik vagy igen rövid ideig tart, sokszor alig észlelhető (scarlatina sine exanthemate), mert talán csak egy éjjelen át tartottra gyermeknek enylhe anginája van, kissé lázas, s csak a bőr meginduló hámlása árulja el a betegség valódi természetét. Némelyek újabban a gyermekkorában típusos skarláton átesett felnőtt ember súlyos, mélybeterjedő szövetszéteséssel járó angináját minden kiütés nélkül is ismételt skarlátfertőzésnek tekintik. Máskor a csekélyfokú kiütést hámlás is alig követi, úgy hogy elkerülheti a figyelmet; az ilyen enyhe lefolyású eset azért fontos, mert egyszerű anginának látszik, a gyermek korábban kel ki az ágyból, s minthogy egészségesnek tűnik, további orvosi kezelésben, főképp pedig elkülönítésben nem részesül. Az ilyen enyhe betegséget is elég gyakran követő vesegyulladás (vízkórság vagy eklampsziás görcs) tünetei hívják fel a környezet figyelmét a baj valódi természetére. Másrészt ebből az a veszedelem származ- hatik, hogy az ilyen gyermek könnyen terjesztheti még a betegséget s iskolákban stb. endémiás fertőzés forrásává válhatik. Az ú. n. abortiv esetben eleinte minden tünet kifejlődik, azonban 1—2 lázas nap után a hőmérsék a rendesre száll le, a kiütés el- halványodik, az angina meggyógyul. A nagyon súlyos lefolyást a mérgezés tünetei jellemzik. Kezdetben gyakori hányás, majd általános, eklampsziás görcsök jelentkeznek: a beteg nagyon nyugtalan, delirál, hánykolódik az ágyban, hiőmérséke a kezdeti hidegrázással igen felszökik, 41 °-ot érhet el, sőt ezt is meghaladhatja, szívműködése igen szapora, a pulzus filiformis, bőre cianózisos, ajka szederjes, légzése erőltetett s a betegség 36—48 óra alatt többnyire halállal végződik, mielőtt a jellemző kiütés kifejlődött volna, mielőtt a garatűrben mélyebbre- ható elváltozás következett volna be, ha idejében nem adhatunk nagymennyiségű gyógyító savót. Ha a beteg az első napokat túléli, a betegség minden típusos tünete nagy mértékben fejlődik ki: a duzzadt tonzillát szennyes barnás-sárgás pörkös lepedék borítja, a bőr kiütése lángoló piros,
