Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Fejes Lajos dr.: Fertőző bajok
69 íKoplik-foltok és a leukopénia jellemzőek; a foltos láz szórványos esetében lehet néha nehéz a megkülönböztetés, de ha a klinikai tünetek nem is döntik el mindjárt a kór jelzést, a kezdeti kiütés gyors eltűnése, valamint a hólyagos hirnlos kiütés fejlődése a hő- mérsék alászállásakor azt teljes biztonsággal meghatározzák. A himlő prognózisa járványonként nagyon különböző, de az egyes járványokban is az egyes esetek klinikai formája szerint igen különböző. Jobb prognózisra következtethetünk, ha a kezdő tünetek enyhék, és ha a kiütés nem nagy kiterjedésű. A kezdeti szak súlyos tüneteit, amidőn ismételt hidegrázás után nagy láz, súlyos izgalmi tünetek, delirium, vagy görcsök jelentkeznek, rendesen súlyosabb betegség is követi, bár némely járványban a prodroma súlyos tünetei után is enyhe lefolyású volt a betegség. Igen eltérő a prognózis a kiütés alakja és kiterjedése szerint is, mert az összefolyó variola igen súlyos általános tünetekkel jár; még rosszabb indulatú a vérzéses kiütés, amely rendesen halálos kimenetelű. Enyhébbek a varioloisz s a variola, amelyben kiütés nem támad. A halálozás 15—30%-os, azonban a védőoltás óta nagyon sokkal kevesebb. Gyógyítás. 1. Megelőzés. A civilizált államokban általánosan kötelező a himlővédőoltás. Jenner eljárása óta ismeretes, hogy a tehénhimlő nyirkának beoltása az emberre védelmet nyújt a himlős fertőzéssel szemben, épúgy, mint a betegség átállása. Míg azonban a gyógyult beteg állandóan immunos, addig az oltás nyújtotta védelem csak 3—6 évre terjed, ezért szükséges a védőoltás ismétlése. Az oltás céljára kétféle oltóanyag használható; a humanizált és az állati nyirok. A humanizált nyirkot úgy nyerjük, hogy csecsemőt oltunk be és az oltási helyen kifejlődött vakcinás hólyag nyirkát használjuk fel további oltásra. Ezt az eljárást ma már általában elhagyták. Az állati nyirok a borjú himlős hólyagjának limfája, amelyet az állat előzetes beoltásával nyerünk. A borjút a gyermek karján kifejlődött himlős hólyag gennyedségével beoltjuk, a borjún erre kifejlődő pusztula tartalmát második borjúra oltva át, ennek limfáját már emberi oltásra használhatjuk fel. Fontos az oltóanyag hatásosságának megőrzése miatt, hogy e sorrend mindig megismételtessék. A nyirok vétele mindkét esetben még az elgennyedés bekövetkezése előtt történik; a nyirkot glicerines vízzel hígítva, előzetesen sterilezett vékony üvegcsövecskében fogjuk fel, amelynek végét leforrasztjuk. Az így nyert nyirok hűvös, sötét helyen hatékonyságát V»—1 évig is megtartja. A védőoltás aktiv immunozó eljárás; a tehénhimlő vírusa az emberi himlő kórokozójának mitigált alakja, amellyel az embert
