Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Fejes Lajos dr.: Fertőző bajok
60 alkalmazása; célszerű a V2%-os tannincsőre. A végbélfekélyek és a szigmabél elváltozásai a végbéltükör (rekto-romanoscop) segítségével helybeli ecseteléssel is kezelhetők; az eszköz alkalmazása persze igen nagy óvatosságot szükségei (egészen heveny esetben semmi esetre se alkalmazzuk), nehogy felsebzéssel új utat nyissunk a fertőzésnek. Ötvös igen hatásosnak találta az egyszerű melegvizes bélmosást, melyet magasra felvezetett bélcsövön át 2 liter langyos vízzel először napjában hatszor, másodnap négyszer, harmadnap kétszer végezzünk. Az idősült vérhasban szenvedő betegnek szigorú diétát kell tartani, óvakodnia kell főképp nyáron a könnyen romló ételektől és azoktól, amelyeket tapasztalása szerint nem tud jól emészteni; óvakodnia kell továbbá a megfázástól (hűvös időben viseljen flanell-haskötőt), végre a túlságos testi kifáradástól. A profilaxis. A bacillus okozta vérhas legfontosabb terjesztője a beteg székletéte. Minden ezzel érintkezésbe jutott tárgy, fehérnemű stb. a fertőzés terjesztőjévé lehet. A dizenteriás beteg székletéte a tulajdonképpeni betegség után is tartalmazhat virulens dizentériabacillusokat. Ezért a beteg s a már gyógyult egyén székletétének fertőtlenítése a legfontosabb feladat. A légynek a fertőzés terjesztésében fontos szerepe van, ezért kell a pöcegödörbe időn- kint petróleumot önteni, az ételneműt a legyektől megóvni. Nevezetes a dizentériabacillusgazdák epidémiológiai szerepe is. A bak- tériológiai székletétvizsgálatok ugyanis kimutatták, hogy a dizen- tériás beteg környezetében élő egészséges emberek, akik maguk vérhasban sohasem szenvedtek, székletétükkel virulens dizentériabacillusokat üríthetnek. Ezért fontos a dizentériás beteg megfelelő, kórházi elkülönítése, a betegnek s epidémia alkalmával a környezetében élőknek bakteriológiai székletétvizsgálata. Újabban a dizen- tériabacillus elölt testéből készült oltóanyaggal kísérleteznek; ha ez a módszer beválik, ajánlatos, hogy oly egyének, kik a dizentériás fertőzésnek ki vannak téve (járványorvosok, ápolók stb.), magukat beoltassák. 2. Az amőbás dysenteria. Az entamoeba histolytica előidézte vastagbélgyulladás a bacillusos vérhashoz hasonló kórképet hoz létre. A lappangási időszak jóformán tünet nélkül múlik el s látszólag teljes jólétben éri a beteget a dizentériás hasmenés. Ez eleinte a vastagbél hurutjából származó székletéttel jár, amely ilyenkor híg, pépes összeállású, sok nagyobb nyálkacafatot, esetleg kevés vért tartalmaz. A hasmenés fokozódásával a székletét mindjobban elveszíti bélsárszerűségét, ehelyett szürkés-sárga színű és na- gyobbára véresen csíkolt vagy véres nyálkát tartalmaz, kólikás,
