Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Fejes Lajos dr.: Fertőző bajok
61 hasfájás jelentkezik, a székelési inger szüntelen s kínzóan fájdalmas tenezmussá fokozódik. A székelés 24 órai száma 20—25-re is nőhet és a folytonos tenezmusos székelési inger miatt a beteg aludni sem tud, a folytonos fájás és a nagyfokú nedvveszteség a hiányos táplálékfelvétel mellett igen kimeríti a beteg erejét. Emiatt a beteg igen elgyengült, bőre száraz, rlendes rugalmasságát elveszíti, a pulzus kicsiny és szapora, a légzés szaporább. Hőemelkedéssel a betegség rendesen nem jár, néha kissé lázas hőmérsék észlelhető. A bélnyálkahártya e kifekélyesedő gyulladása bő alkalmat szolgáltat a bélbeli baktériumflóra tagjainak a megtelepedésre, elszaporodásra, amiből baktériumok okozta másodlagos fertőzés származ- hatik. Az ily másodlagos fertőzés következtében az amőbás dizentéria koleriform alakja támadhat, ez nagy lázzal, esetleg ismételt hidegrázással s gyakran ajaksömörrel jár. Rothasztó mikrobák megtelepedése az elhaló bélnyálkahártya eves szétesését okozhatja s a gangrénds dizentéria igen súlyos kórképét idézheti elő; a folyamat mélyreterjedése a bélfal átlyukadását okozhatja, amiből halálos átfúródási hashártyagyulladás fejlődik ki. A kórokozó amőbák a keringés útján eljuthatnak a májba, ebből az amőbás dizentéria gyakori s félelmetes szövődménye, a májtályog keletkezik. Ez leggyakrabban a máj jobb karélyában telepszik meg, amiatt a máj jobb része megnagyobbodik s mint egyenletesen elődomborodó, sima felületű, hullámzó daganat tapintható, e folyamat gyakran okoz sárgaságot; rendesen egy nagyobb tályog keletkezik, igen ritka a többrekeszű tályog. A máj tályogból rekeszalatti tályog, ebből gennyes mellhártyagyulladás származhat. Ha a májtályogot kellő időben végzett operációs beavatkozással nem nyitjuk meg, ez könnyen áttörhet a szomszédos szervekbe, elsősorban a szabad hasüregbe. Az amőbás dizentéria szövődménye lehet még a tüdő- és agytályog, néha izületi gyulladás, mely makacsabb természetű, mint a bacillusos dizentériához társuló izületi megbetegedés. Mindezek a szövődmények elég gyakoriak, mindazonáltal a betegek többsége meggyógyul. Az amőbás vérhas még a bacillusosnál is gyakrabban válik idősült megbetegedéssé. A kezdeti megbetegedés látszólag lezajlik s néhány heti jólét után enyhébb vagy súlyosabb recidiva alakjában a kórkép megismétlődik. Ilyen idősült alakban a betegség évekig eltarthat, a hasmenéses állapot nagyfokú lesoványodást, valóságos kahexiás állapotot idéz elő. Ez megfelelő kezelés és magatartás mellett meggyógyulhat, de sokszor kimerülés, avagy valamely szövődményes megbetegedés következtében a beteg meghal. Kórokiam Az amőbás vérhas kórokozójára legelőször Loesch (1875-ben) figyelmeztetett. Schaudinn vizsgálataiból ismeretes,
