Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Fejes Lajos dr.: Fertőző bajok
56 toxin befecskendésére petyhüdt perifériás bénulás. A hosszasabb csikarásos hasmenésben sokszor görcs fejlődik ki az izmokban, kivált lábikragörcs kínozza a beteget. Az Ízületekben a vérhas kapcsán, kivált a lábbadozás szakában néha gyulladás támad, ez teljesen a csúzos sokizületi gyulladás körképét utánozhatja. Ennek rendszerint enyhe a lefolyása, e polyarthritis enterica kifejlődésekor a pulzus sokszor szapora, 100 körüli, de az endokardium ép marad. A vérihas egy másik aránylag gyakori szövődménye az enyhe lefolyású kötőhártyagyulladás. Az amőbák okozta dizentéria gyakori s félelmetes szövődménye, a májtályog, a bacillusos vérhasban nem fenyeget. A vérhas igen különböző ideig tart. Enyhe esetben a beteg jóformán fennjárva eshet át az egész betegségen, enyhébb hasi fájása s hasmenése néhány (3—4) nap alatt szűnik. Középsúlyos eset 2—3 hétig elhúzódik. A betegség lezajlása után rendkívül gyakori a recidiva. A bacillusok befészkelődvén a nyálkahártya redőibe, ismét elszaporodhatnak s újabb megbetegedést okozhatnak. Ilyen gyakori recidiva az idősült vérhas kórképét idézi elő. E kórkép a mérsékelt égöv alatt ritkább, a trópusi országokban gyakoribb; sűrűn megismétlődő hasmenéses időszakokból áll, amelyeket rövidebb-hosz- szabb ideig tartó jóllét választ el. Az idősült vérhas a táplálkozás nagyfokú zavara, a toxinhatás következtében kevésvérűséget, sőt végül kahexiát okozhat. Az idősült bélbeli elváltozáshoz könnyen másodlagos fertőzés társulhat, amiből többé-kevésbbé súlyos szövő- dések, hashártyagyulladási folyamatok származhatnak. Kóroktan. A bacillus előidézte vérhas etiológiája nem egységes. 1898-ban Japánban pusztító dizenteria-epidémia alkalmával Shiga találta meg elsőizben a betegség egyik kórokozóját, melyet azután Kruse Németországban is megtalált s pontosabban meghatározott. A Shiga-Kruse dizenteriabacillusa azonban nem egyedüli kórokozója az epidémiás dizentériának, hanem utánuk számos búvár talált a különböző járványokban olyan bacillusokat, amelyek az illető járványok kórokozóiként szerepeltek, azonban egyik vagy másik biológiai tulajdonságukban a Shiga-Kruse törzsétől eltértek. A sok leirt törzs közül a Flexner- és az ú. n. ,,Y"-törzs önállósága bizonyosodott be eddigelé. Morfológiai szempontból a dizenteria- bacillusok egymástól alig térnek el s a tifusz-kólicsoport tagjaihoz is igen közel állanak. A dizenteriabacillus a tifuszbacilluséval megegyező hosszúságú, de vaskosabb pálcika, végein inkább kihegyezett. Anilines festékkel jól festődik, a Qram-eljárással elszíntelene- dik. Spórát nem termel. Csillangója nem lévén,, mozgási képessége nincsen, a rendes tenyésztőanyagokon jól fejlődik. A Shiga-Kruse- törzs telepe a tiíuszbacilluséhoz hasonló, laposan elterülő, széle
