Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)

Fejes Lajos dr.: Fertőző bajok

a végbél kifordul, vagy a végbélnyálkahártyán berepedések támadnak. A végbéltenezmust hólyagtenezmus követheti, részben a fájdalmas összehúzódás tovaterjedése révén, részben a folytonos hasmenéssel egybekötött nagyfokú vízveszteség folytán igen erősen besűrüsödött vizeletnek a hólyag falára gyakorolt ingere következtében.

Ha e tenezmusos hasmenéssel járó állapot elhúzódik, a kolerának algid szakára igen élénken emlékeztető állapot fejlődik ki. A kínzó hascsikarás folytán a beteg pihenni egyáltalán nem tud, a hasmenéstől s nagyfokú nedvveszteségtől elgyengült beteg aludni sem képes. A székelési tenezmus éjjel még fokozódik s rendesen csak délelőttönként csökken. A beteg bőre elveszíti a rendes tapintatát, turgorját, könnyen ráncolható s fakószínüvé lesz; a hangja fátyo- lozottá válik s környezete iránt mind részvétlenebbé lesz. Teljes étvágytalansága miatt táplálkozni sem tud, a szilárd táplálék rendesen hányásingert okoz, legfeljebb kevés folyadékot tűr meg a beteg gyomra. A hányást csuklás követi, ez is fokozza a beteg szenvedését. Mindezek következtében a beteg rendkívül lesoványodik; hasa erősen bel izódott, nyomásra rendesen a bal csipőárok tája a legérzékenyebb, de az egész kólón is fájdalmas lehet. Súlyos esetben mind e tünetek fokozódása közben a hőmérséklet mélyen a rendes alá sülyedhet, a pulzus igen szaporává s kicsinnyé válik s ilyen állapotban bekövetkezhetik a halál. A betegség azonban gyakrabban gyógyulással végződik. A fentebb vázolt állapot körülbelül 7—10 napig tarthat, ezután a tenezmus kezd csökkenni, a székletét kezd ismét színessé és bélsárszagúvá válni, a hasmenések száma csökken, a hányásinger szűnik, a beteg étvágya javul, ezekkel karöltve javul a beteg közérzése s erőbeli állapota.

A hőmérséklet a vérhas folyamán többnyire nagyobb eltérést nem mutat; a nagyobb láz ritka. Kezdetben gyakran szubfebriiszes a hőmérséklet, ezt a tenezmusos szakban sokszor a rendesnél alacsonyabb hőmérsék követi. A fehérvérsejtek száma mérsékelten megszaporodott, erősebb leukocitózis ritkábban fordul elő. A dizentéria kapcsán a lép nem szokott megnagyobbodni. A vizeletben súlyosabb esetben indikán mutatható ki, sőt albumin is, a diazo- reakció gyakran pozitív. A szívműködés a vazomotoros idegzet mérgezése miatt szaporább, 100 körüli. A légző szervekben eltérés nem szokott kifejlődni. A nyelv rendesen fehér lepedéktől erősen bevont. A beteg arcbőre súlyosabb esetben sajátszerű fakószínűvé válik, hűvös, száraz. Az arc gyakran ijesztővé válik, a beteg szeme be- sülyed, orra elvékonyodik. A súlyosabb, kivált a trópusi dizentéria után perifériás ideggyulladást, polyneuritist is észleltek. Megemlítendő, hogy kísérleti állaton, pl. házinyúlon is fejlődhet a dizentéria-