Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Fejes Lajos dr.: Fertőző bajok
54 Dysenteria. Vérhas. 1. Bacillusos dysenteria. A bacillus okozta vérhas a diftériával és tetanussal együtt a toxinhatás által jellemzett fertőző betegségek csoportjához tartozik. E betegségekben ugyanis a kórokozó bacillus a szervezet valamely részében (a vérhasban a vastagbélben, a diftériában az orr- garatűrben, a tetanuszban a sebzés helyén) elszaporodva, helybeli szöveti megbetegedést és ennek tüneteit, itt termelt mérgének, sajátlagos toxinjának felszívódása pedig a szervezet általános megbetegedésének jellemző tüneteit hozza létre. A vérhas kórképét a tenezmusos, véres-nyálkás hasmenéses székelés jellemzi. A betegség klinikai tünetei s lefolyása járványonként és egyénenként igen eltérő. A lappangási időszak igen különböző, a legtöbb szerző 2—10 napot számít. Már ezen időben bizonyos előző tünetek állapíthatók meg, még pedig bágyadtság, ritkábban gyomortünetek, émelygés, hányás. Néha már ilyenkor jelentkezik a hasmenés, azonban még nem a jellemző dizentériás székletéttel; máskor a hasmenéssel székszorulás váltakozik. Ezen állapotból hirtelen szokott a betegség teljes kórképe kifejlődni, amelyet az igen heves hasi fájdalom és a folytonos kínzó székelési inger, a tenezmus jellemeznek. A fájdalom bélkólika jellegű, hevessége oly paroxizmusig fokozódhatik, hogy a beteg összehűzódik, összegörnyed belé, sőt elájul. E bélkólika alatt bizonyos bélrészlet görcsös összehúzódását mint tömött, csőszerűén megkeményedett bélrészletet, jól kitapinthatjuk, soványabb has- falú betegen az így összehúzódott bélrészlet meg is látható. E kóli- kás fájás sűrűn ismétlődik s mindegyik fájást a tenezmusos székelési inger kiséri, úgy hogy a betegnek naponta 20—50-szer kell székelnie. E súlyos hasmenésben jellemzően alakul át a székletét: eleinte a hasmenéssel még bélsártömeg távozik, utóbb már ilyen alkatrészt a székletét egyáltalán nem tartalmaz, az egyszeri székeléssel kiürített székletét mennyisége alig evőkanálnyi, üvegszerűen áttünő véres nyálka, amelynek sajátos, bélsárra egyáltalán nem emlékeztető szaga inkább az enyvéhez hasonló. A nyálka a vérrel vagy bensőén elkeveredett, vagy csak véres csíkok húzódnak át a nyálkán; a nyálkás székletét sokszor tisztára vérből álló székletéttel váltakozik. Súlyosabb esetben a székelési inger annyira állandó, hogy a beteg jóformán nem képes leszállani az ágytálról. A tenez- must a végbél nyálkahártyájának gyulladása s a végbél záróizmának görcse okozza. A kínzó székelési erőlködés oly fokú lehet, hogy
