Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Fejes Lajos dr.: Fertőző bajok
52 viszonyokban élő lakosság között, ahol a ruhatetü otthonos, szedte a betegség legtöbb áldozatát. A háború folyamán is ott ütötte fel a betegség járvány alakjában a fejét, ahol a katonák el voltak tet- vesedve. A ruhatetü irtása a fertőzés terjedésének legbiztosabb és egyedüli megakadályozása. Tetü közvetítése nélkül a baj nem terjed át a betegről egészséges emberre. A foltoslázas korosztályokon, ha ott tetvek élősködnek, az orvosok és az ápolók igen nagy veszedelemben vannak. Kórboncolási lelet. A foltos lázban meghalt egyénen szepszises elváltozásokat találunk. A parenhimás szerveken zavaros duzzadás, különösen a szívizomzat feltűnően lágy, petyhüdt. A lágy lép- tumor mellett a bőr, a nyálkahártyák, a savós burkok és a parenhi- más szervek vérzései vallanak szepszisre. Feltűnő a csontvelő bó- vérűsége és pigmentációja. Az agyvelő vízkóros. A tüdőben erős bronhitiszi, igen gyakran kiterjedt bronhopneumoniás góc található. A vér sötétvörös, sűrűn folyó; az izomzaton néha Zenker viaszos elfajulását találhatjuk. A szervek elváltozását F. Frankel vizsgálta behatóbban. A betegség főfészke az érfal megbetegedése. Az intima elsődleges megbetegedéséhez társulóan* a hajszálérfal körül az adventicia sejtjeinek burjánzásából származó beszürődést találunk; ez körül szorítja a hajszálerek falát és ebből rögösödés, sőt az illető terület táplálkozási zavara fejlődik ki. Ilyen plazmadús, nagy sejtekből álló beszűrődés mutatható ki a foltoslázas beteg bőrének rozeolás területén s ez igen fontos diagnosztikai jelentőségű. Ugyanezen anatómiai elváltozás az oka a foltos láz legfőbb klinikai tüneteinek, nevezetesen: a szívizom degenerálásá'niak, a középponti idegrendszer gócainak, az orrvérzésnek és a foltos láz gyakori utóbetegségének, az ujjpercek gangrénájának. így a foltos láz jellemző tüneteinek okát nem toxinhatásból, hanem a leirt anatómiai elváltozásból magyarázzuk; mindazonáltal kétségtelen, hogy a halálos végződésnek oka a szepszises mérgezés. Kórjelzés. Az egyes szervek tüneteinek vázlatos felsorolásából már kitűnik, hogy amilyen könnyű lehet járvány idején a típusos eset felismerése, annyira nehéz lehet a betegség megállapítása, ha elvétve jelentkezik a betegség és szövődések uralják a kórképet. A legfontosabb tünetek, melyek alapján a kórjelzés megállapítható, a hirtelen, gyakran rázóhideggel kezdődő hőemelkedés, a 4—6. napon kifejlődő jellemző exantéma, a lépdaganat, a bronhitisz, esetleg a bronhopneumonia, a hőmenettel lépést tartó vagy még szaporább pulzus és a leukocitózis. Weil és Felix vizsgálatai óta tudjuk, hogy a foltos-lázas beteg vérsavója egy bizonyos proteuszbacillustörzset igen nagy hígításban agglutinál. Bizonyítónak e próbát csak akkor fogadhatjuk el, ha az agglutinálás legalább is 1 : 200 arányban pozi-
