Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Herzog Ferenc dr.: A légzőszervek betegségei
580 szintén agyvelői eredetű. Alkoholistákon a pneumonia folyamán igen gyakran delirium potatorum fejlődik, amelyre a beteg halluci- nálása (sokszoros optikai képek, apró állatok) jellemző. Delirium keletkezhet továbbá a láz folytán és a betegnek nagyfokú gyengesége következtében. Az előbbi többnyire a hőmérsék emelkedésekor jelentkezik, az utóbbit pedig a betegség végén, esetleg már a krízis után észleljük. A deliriumokat néha makacs álmatlanság előzi meg. Az álmatlanság a pneumóniában kedvezőtlen jel. A csúcspneumoniában látunk aránylag gyakran deliriumot. A pneumonia lefolyása, súlyossága változik a megbetegedés helye és kiterjedése szerint, de főképpen igen különböző a kórlefolyás a betegnek kora és testalkata szerint. A legközönségesebben az egyik alsó karélyon támad a tüdő- gyulladás. A felső tüdőkarélyon leginkább az aszténiás tüdőgyulladás kezdődik, amely igen veszedelmes. Ha a beszürődés nem szorítkozik egy karélyra, hanem átterjed a szomszédos karélyra, esetleg a másik tüdőre is, pneumonia migransról beszélünk Ilyenkor hosszabb ideig tart a betegség, a lázas időszak is hosszabb, de különben a lázgörbe nem tér el a rendestől, a láz nem nagyobb és a kórjóslat többnyire nem lényegesen rosszabb. A legelőször beszűrődött tüdőrészen már bekövetkezhetik az oldódás, amikor a másik tüdőkarély beszűrődik. Ha valamely tüdőkarélynak csak a közepén támad beszürődés (pneumonia centralis), akkor igen nehéz lehet a tüdőgyulladás felismerése. A lázmeneten kivül ilyenkor igen fontos a jellemző köpetnek megjelenése. Leginkább öregeken vagy idült betegségek folytán elgyengült embereken észleljük a tüdőgyulladásnak azt az alakját, amelyet aszténiás pneumoniának nevezünk. A kórlefolyás ezen esetekben egészen eltérő és sokkal súlyosabb. Aránylag gyakran betegszik meg a felső karély, a kezdeti hidegrázás azonban sokszor hiányzik, a tompulat csak későbben fejlődik ki. A lázmenet is eltér az előbbitől, amennyiben a láz sokkal enyhébb, sokszor remittáló, néha intermittáló, néha pedig alig van a betegnek láza (végbélben ilyenkor is lázat mutat néha a hőmérő). A legjellemzőbbek a súlyos általános tünetek. A beteg feltűnően gyenge, elesett, sokszor alu- székony, gyakran delirál, fájdalmat alig érez. Az aszténiás pneumonia sokszor halálos kimenetű, néha tüdőtályoghoz vagy tüdő- gangrénához vezet. Súlyos lefolyású továbbá a tüdőgyulladás diabeteszes, vese- bajos és szívbajos betegen. Tüdőtuberkulózisban szenvedő beteg állapota is súlyossá válik, bár kétes, hogy a pneumonia előmozdítja-e a tüdőtuberkulózisnak továbbterjedését. A pneumoniás beszürődés kedvezőtlen esetben nem oldódik.
