Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Herzog Ferenc dr.: A légzőszervek betegségei
581 hanem a láznak megszűnése után a tüdőszövet indurálódik. Ezekben az esetekben a lázas szak is tovább tart s nem végződik hirtelen, hanem igen soká még estéli hőemelkedés jelentkezik. Néha azonban, jóllehet a láz krízissel szűnt meg, a tüdőgyulladás terméke nem szívódik fel és így megy át a sklerózisra vezető elváltozásba. Ha három héttel a krízis után még nem oldódott a beszűrő- dés, ezen kimenet várható. Kedvezőtlen esetben folytonosan szabálytalan, kisebb-nagyobb láza van a betegnek, aki mindinkább gyengül és végül általános elerőtlenedés mellett meghal. A legtöbb esetben azonban kedvezőbb a kórlefolyás, a beteg láztalan, az indurált tüdő lassan zsugorodik és a beteg mellkasfélen behúzó- dás támad (retractio thoracis). Néha bronchitis putrida, bronchi- ektasia keletkezik a zsugorodott tüdőkarélyban. Súlyos, de ritka kimenetele a tüdőgyulladásnak a tüdőtályog és a tiidögangréna. Igen gyakori és ha a pneumonia a tüdő felszínéig terjed, állandó szövődmény a mellhdrtyalob. Ez sokszor száraz; ritkán fordul elő, hogy nagy izzadmány fejlődik, többnyire csak csekély a folyadék mennyisége, úgy hogy ez a tüdőgyulladás gyógyulásakor hamarosan felszívódik. Ha nagy az izzadmány, hosszabb ideig megmaradhat a tüdőgyulladás után is, ilyenkor a betegnek többnyire csekély láza van, ha sávos az izzadmány. Az izzadmány néha gennyes, ez nagyobb lázzal jár, de beavatkozás nélkül meggyógyulhat, ha pneumokokkusz okozza. Az izzadmányban sokszor ki lehet mutatni a pneumokokkuszt, néha azonban más gennyesztő baktérium van benne. Nem ritkán a mellhártyaizzadmány a tüdőgyulladás után fejlődik ki (metapneumoniás exsudatum serosum és empyema) ugyancsak kedvező lefolyással. Ritkábban észleljük más savós hártyának lobját. Az endo- karditisz igen súlyos szövődmény, gyakran nehezen ismerhető fel. Néha az embóliákból következtethetünk biztosan endokarditiszre. Máskor azonban nem lehet eldönteni, hogy a szíven hallható zörej a lázzal függ-e össze, relativ inszufficienciának a jele-e, vagy endo- karditisz folytán keletkezett-e. A perikarditisz is ritka, de súlyos szövődmény, esetleg nem jár folyékony izzadmánnyal. A gennyes perikarditisz pedig gyakran mellkasi empyemával együtt fejlődik ki. A tüdőről és a mellhártyáról végül a mediasztinumra is ráterjedhet a gyulladás és gennyes mediaszfinitisz keletkezik. Az ízületekben a pneumonia folyamán mint metastasis savós, esetleg gennyes gyulladás fejlődhetik, ilyenkor rendszerint csak egy Ízület betegszik meg. Az izületi gyulladás a súlyos általános fertőzés jele, de még a gennyes izzadmány esetében is a beteg műtét után életben maradhat.
