Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Herzog Ferenc dr.: A légzőszervek betegségei
57 2 ki elváltozások. Az előbbi állapotot volumen pulmonum auctum- nak nevezzük, az utóbbit emphysema substantiale- vagy vesiculare- nak. A tüdő térfogatának az alveolusok kitágulása folytán keletkező megnagyobbodása esetleg csak az egyik tüdőn, vagy pedig annak csak egyes részein fejlődik ki. Ennek az ú. n. vikáriúló emfizémá-nak oka az ép tüdő szövetének fokozott inspirációs tágulása, ha másutt a tüdő zsugorodott és hiányosan légzik. így keletkezik a vikáriáló emfizémá infiltrált vagy zsugorodott gócok körül. A volumen pulmonum auctum sokszor akutan fejlődik ki szemünk előtt. Asthma nervosumban és a diffúz bronchitis capillarisban, mint ezt az asztma tárgyaláskor ismertettem, főképpen a kilégzés van megnehezítve, úgy hogy az alveolusokban egyre több levegő marad vissza és a tüdők kitágulnak, térfogatuk megnagyobbodik. Ida a levegőáramlás akadálya a legapróbb hörgőkben megszűnik és rendessé lesz megint a légzés, a tüdők ismét visszanyerik rendes térfogatukat. Ezt látjuk az asztmás rohamnak elmúlása, a bronchitis capillaris meggyógyulása után. Az idült hörgőhurut, ha az a kis hörgőkre is kiterjed, ugyanilyen módon vezethet a tüdők térfogatának megnagyobbodásához. A tüdőknek tágulása az idült hörgőhurutban azonban idővel állandósulhat. Ugyanezt látjuk, ha gyakran ismétlődnek asztmás rohamok. Ezen idült volumen pulmonum auctum és a valódi emfizémá között nincsen éles határ. Nemcsak a klinikai tünetek hasonlóak, de valószínű, hogy a tüdőknek állandó tágulásához idővel a tüdőszövetnek elváltozása csatlakozhatik. Emellett szól az, hogy a vikáriáló emfizémában, amelynek alapja a tüdőszövet fokozott tágulása, idővel ugyanolyan szöveti elváltozások keletkeznek, mint a szubstanciás emfizémában. A tüdőszövetnek pusztulása, aliveolus-falaknak atrófiája, al- veolusoknak egy közös üreggé való összeolvadása jellemzik az igazi. szubstanciás emfizémát, amelynek klinikai tüneteit tárgyaltuk. Mivel az idült volumen pulmonum auctum és az emfizémá között minden valószínűség szerint van összefüggés, azért az emfizémá keletkezésében az idült hörgőhurutnak is kell szerepet tulajdonítanunk. A porbelégzési tüdőbajok (pneumonokoniosis: anthrakosis, chalicosis, siderosis) idült hörgőhuruttal járnak együtt és ezáltal vezetnek nem ritkán emfizémához. Viszont az emfizémás beteg diszponált hörgőhurutra. Ugyanúgy kell megítélnünk az emfizémá és az asthma nervosum együttes előfordulását, az asztmás rohamokban keletkező tüdőtágulás ugyanis végül, ha gyakran ismétlődnek a rohamok, állandó elváltozásokat okozhat a tüdő szövetében, az arra hajlamos emberen. Az emfizémá keletkezése ezen esetekben tehát mehanikai körülményekkel is összefügg. Hogy ezeknek, a tüdő ismétlődő tágításának van hatásuk az emfizémá kifejlődésére, amellett az is szól.
