Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Herzog Ferenc dr.: A légzőszervek betegségei
573 hogy gyakran a tüdőcsúcsokon legszembeötlőbb az emíizéma, tehát azon a helyen, ahol legkevésbbé ellenálló a mellkasfal, ahol főképp lágyrészek borítják a tüdőt. Köhögéskor, erőltetett kilégzéskor a fokozott exspirációs nyomás folytán ugyanis ezen tüdőrész tágul legerősebben s ezért itt legerősebb az emíizéma. Egyáltalában nem bizonyos azonban, hogy azon foglalkozások, amelyek az alveolusbeli nyomás gyakori fokozódásával járnak (fúvóhangszereken játszók), előmozdítanák az emíizéma kifejlődését. Ezen körülményekből tehát arra kell következtetnünk, hogy az emíizéma keletkezésében a mehanikai viszonyoknak van szerepük, de mégsem valószínű, hogy ezek magukban okoznának emfizémát. Az emíizéma kifejlődése mindenesetre még egy másik tényezőtől is függ, nevezetesen attól, hogy milyen a tüdőszövetnek, elsősorban rugalmas rostjainak ellenállóképessége. Hogy van diszpozíció az emfizémára, amellett az szól, hogy igen hosszú ideig tartó hörgőhurut sem okoz sokszor emfizémát, és hogy, bár ritkán, de már gyermekkorban is előfordul az emfizéma. Ugyanerre mutat az, hogy nem ritkán egy családnak több tagja emfizémás. Ezen veleszületett diszpozíciónak, vagyis a tüdő rugalmas rostjainak csökkent ellenállóképességének van legfontosabb szerepe az emfizéma keletkezésében, amelyet azonkívül előmozdíthatnak azon körülmények, melyek hosszú időn keresztül az alveolusbeli nyomásnak fokozódásával az alveolusok kitágulásával járnak. Az alveolus-falnak kitágulása előmozdíthatja a csökkent ellenállóképességű rugalmas elemeknek pusztulását, azoknak állandó megfeszítése miatt. Az erősen tágult alveolus falában a vérkeringés nehezebbé válik a hajszálerek erős megnyúlása és szűkülése következtében. A tüdőszövet vérellátása, táplálása tehát csökken, repedések keletkezhetnek az alveolus falában az alveolus falának atrófiája folytán, úgy hogy több alveolus egy üreggé olvad össze. Nem szabad azonban a mehanikai hatásnak túlságosan nagy szerepet tulajdonítani, nemcsak a már felsorolt körülmények miatt, hanem azért sem, mert az öreg korban kifejlődő emíizémában az alveolusbeli nyomás fokozódása nem szerepelhet, mert a tüdő térfogata egyáltalán nem nagyobb, az alveolusok nem tágultak, az emfizéma tehát ezen esetekben csak a tüdőszövetnek atrófiája folytán keletkezett. Az emfizéma lényege kétségtelenül a tüdő rugalmas elemeinek világrahozott gyengesége. Kórboncolástan. A volumen pulmonum auctumban a tüdők térfogata nagyobb, tapintatuk dunnaszerű. Szövettanilag pedig nincsen eltérés a tüdőszövet rendes szerkezetétől. Az emfizémás tüdő nagyobb térfogatú, dunnatapintatú és a mellkas megnyitásakor nem lapul össze. Az alveolusok tágultak és azonkívül kisebb- nagyobb hólyagok vannak a tüdőben (e. vesiculare, bullosum),