Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Herzog Ferenc dr.: A légzőszervek betegségei
570 csak kis mértékben változik, tehát a légzésnek ezen a vérkeringést könnyítő hatása csökkent az emfizémában, aminek következtében a jobb kamrának több munkát kell végeznie. A jobb kamra hipertrófiájának jeleit (az art. pulmonalis II. hangjának ékeltsége, diffúz lüktetés a szívtájon és az epigasztrium- ban) részben elfedheti a tágult tüdő, a szív táján ugyanis többnyire egyáltalában nem tapintható lüktetés. Annál szembeötlőbb azonban az epigasztriumos lüktetés, mely ilyenkor nemcsak a jobbszív-hlipertróíiától, hanem a szív mélyebb helyzetétől is származik. Idővel azután, mikor a jobb kamra nem tudja már legyőzni a kis vérkörbeli akadályt, elkövetkezik a jobb kamrának pangásos kitágulása, amelyhez esetleg a háromhegyű billentyű relativ elégtelensége csatlakozik. A pangásos tágulás kifejlődésével együtt jár rendszerint a súlyos dekompenzálásnak minden tünete. Gyakori tünet emfizémában a cianózis és a nyaki vénák telt- sége is. Ezen tünetek nemcsak a szívműködésnek elégtelensége folytán fejlődhetnek ki, hanem enélkül is keletkezhetnek, a tüdő megváltozott működésének következményeképpen. Az emfizémás tüdő erősebb mozgáskor csakhamar elégtelenné lesz a légzésre, úgy hogy oxygenhiány következtében cianózis fog keletkezni. Ugyancsak ez a következménye van az emfizémában gyakran előforduló hörgőhurutnak a légzésnek további megnehezítése miatt. A nyaki vénák leginkább kilégzéskor duzzadnak meg. így köhögéskor erősen megtelnek, néha pedig ritmusosan minden kilégzéskor megduzzadnak. Emfizémában gyakran nagyobb erővel, izmok segítségével történik a kilégzés, aminek a mellüregben lévő vénákra is hatása van. A kilégzéskor ezért a rendesnél nagyobb a mellüregi nyomás, ez akadályozza a mellüregi vénáknak telődését, ami pangásra vezet a mellüregen kivül lévő vénákban, amelyek ezért kilégzéskor megduzzadnak. Nagyobb vénás pangáskor állandóan elődomborodnak a nyaki vénák. Az emfizémás tüdőben a resziduumos levegő mennyisége nagyobb, súlyos esetben lényegesen több, mint az ép tüdőben. A légzési levegő, vagyis az a levegő, amelyet a beteg az időegységben ki- és belégzik, nyugodt légzéskor rendszerint nem kevesebb, mint egészséges emberen. Hogy mozgáskor sokszor elégtelenné válik a külső légzés, annak oka az emfizémás tüdő szöveti elváltozása. A rugalmatlan falú alveolusok csak kevéssé tágulnak és kisebbednek légzés közben, a tüdő nem képes nagyobb légzési kitérésekre, a levegőnek beáramlása az alveolusba és visszaáramlása nem fokozódhatik a kellő mértékben, a gázcsere tehát hiányossá válik. Fokozza ennek hiányosságát az, hogy az
