Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Herzog Ferenc dr.: A légzőszervek betegségei
569 felületes, a mellkas légzéskor csak kis fokban tágul és szűkül, úgy a belégzés, mint a kilégzés meg van nehezítve. Sokszor be- légzéskor összehúzódnak a belégzési segédizmok, a kilégzés pedig gyakran nem passzív, hanem izmok segítségével történik (hasizmok). A kilégzés a kilégzési izmok gyengébb volta miatt nehezebb, mint a belégzés, a kilégzés azonban nem nyúlik meg. A mellkas kopogtatásakor a következőket találjuk az emfizé- más betegen. A kopogtatási hang a tüdők felett gyakran feltűnően hangos és mély, a tüdőhatárok pedig a rendesnél tágabbak és rosszul térnek ki légzéskor. Nemcsak a tüdő alsó határa van lejebb, hanem a szívtompulat is megváltozik a tüdő kitágulása folytán. Az abszolút szívtompulat teljesen hiányozhat, ha pedig csak megkisebbedett, akkor jellemző, hogy mélyebben kezdődik, mint rendesen. A tüdő kitágulása miatt mélyen áll a rekesz is, ezzel a szív is mélyebbre kerül, tompulatának felső határa tehát mélyebben van. Azonkívül a tágult bal tüdő felülről és baloldalról borul rá a szívre, emiatt az abszolút szívtompulat felső határa szintén lefelé, bal határa pedig jobbra tolódik el. A szívcsúcslökés gyenge, vagy nem tapintható, a szívhangok többnyire tompák és gyengék, mert a szivet a rendesnél vastagabb tüdőréteg borítja. A szív lejebb helyeződése miatt és a jobb kamrának hipertrófiája következtében az epigasztriumban igen gyakran határozott lüktetést lehet tapintani. A szívkamra szisztolés megkisebbedésének megfelelően a szívnek diasztoléjakor tapintunk emelkedést az epigasztriumban. Hallgatódzáskor a tüdők felett igen gyakran a diffúz hörgőhurutnak tüneteit találjuk, búgást, sípolást, szörcsölést és megnyúlt kilégzést hallunk. Ilyenkor a kilégzés meghosszabbodik, a belégzés kétszeres hosszánál is hosszabbá válhatik. Ha a betegnek hörgőhurutja nincsen, a belégzéskor gyengült, esetleg határozatlan a légzési zörej. Az emfizémának a vérkeringésre s így a szívre is van hatása. A szív jobb kamrája hipertrófiássá lesz, idővel pedig nem ritkán elégtelen lesz a szívműködés. A jobbszív-hipertrófiának keletkezésében több körülménynek van szerepe. Az emíizémás tüdőben ugyanis az alveolusfalaknak elpusztulásával a hajszálerek is pusztulnak, úgy hogy a kis vérkör medre szűkül. Ezen szűkült harántmetszeten keresztül kell a jobb kamrának a keringést fenntartania, ami csak nagyobb munka végzésével lehetséges. Ezért a jobb kamra izomzata hipertrófiássá lesz. A jobb kamrának tűltengését ezenkívül előmozdítja még az emfizémás tüdőnek rugalmatlansága. Az ép tüdőnek tágulása és visszahúzódása könnyíti a vérnek keringését a kis vérkörben, mert belégzéskor a tüdő erei tágulnak, kilégzéskor szűkülnek. Az emfizémás tüdő térfogata ellenben
