Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Fejes Lajos dr.: Fertőző bajok
49 Foltos láz. Typhus exanthematicus. (Éhtifusz, kiütéses hagymáz, febris exanthematica, febris petechialis.) A typhus exanthematicus bőrkiütéssel, idegrendszeri tünetekkel járó heveny fertőző betegség, amely főképpen háborúk, ínségek idején igen nagy pusztítást végzett; epidémiák idején ez a betegség az orvosra és ápolóra is igen nagyon veszedelmesnek bizonyult (pl. Írországban). Ezt a betegséget nevezte az irodalom soká Morbus hungaricus-nak (Győry). Éppen az idegrendszeri tünetek, az öntudat elhomályosodása miatt nyerte a tífusz nevet, holott a kórok egészen más s klinikai tünetei is merőben eltérnek a hasi hagy- mázéitól. Tünetek, lefolyás. A betegséget átlag 12—14 napos, ritkábban hosszabb lappangási időszak előzi meg, amelyben a beteg néha fejfájásról, szédülésről, kereszttáji fájásról panaszkodik. A betegség néha 2—3 napig tartó csekélyebb lázzal kezdődik; a beteg ilyenkor már igen elesett, kereszttáji és lábikrafájásról panaszkodik. Legtöbbször erős hidegrázással kezdődik a betegség, mely látszólag teljesen jó egészségben éri a beteget, utána nagy láz fejlődik ki. A hőmenet ezután átlag két hétig tartó, egyenletes típusú, amely után a hőmérsék alig 2—3 napig tartó lizissel, ritkábban hirtelen, krizisszerűen száll alá a rendesre. E típustól a hőmenet többféle eltérést mutathat; ritkán a tífuszéra emlékeztető fokonkénti emelkedéssel, máskor teljes jólétben erős, esetleg ismételt hidegrázással kezdődik a láz. A kontinua elhúzódhatik, kivált szövődések bekövetkeztével és főleg az utóbbi esetben többszöri hidegrázás szakíthatja meg a lázgörbét. A láz végleges megszűnése előtt néha a hőmérsék leszáll s utána hirtelen magasra emelkedik (perturbatio critica). Mindjárt a betegség kezdetén feltűnő a beteg nagyfokú el- esettsége, néha levegőszomjúsága, amely olyan nagyfokú lehet, hogy kezdődő tüdőgyulladás gyanúját kelti. Feltűnő az arc nagy- t fokú piros,sága, néha duzzadtsága is. A kötöhártva erősen bedövplt. duzzadása erős elválasztással, kemózissal, fénykerüléssel jár. Az ajak szélén gyakran sömör fejlődik ki. A szái-g-a^íjr nvúlka hártyája is duzzadt és piros, tulajdonképpeni enanténia nem támad; némely járványban a betegség anginával kezdődött, a mandulák egész terjedelmükben erősen megduzzadtak, gennyes csapok nélkül. A nyelv egész felületét szürkés lepedék borítja. Az.^orrvér^^ gyakran jellemző kezdeti tünet. A légző szervek hurutja, nevezetesen a bronhitisz rendes kiegészítője "alcezcielT kórképnek. A szívBelorvostan tankönyve. I. 3. kiadás. 4
