Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Herzog Ferenc dr.: A légzőszervek betegségei
557 igen nagy, több deciliter is lehet naponta. A beteg egyszerre ürít „tele szájjal“ sok köpetet. Az ezzel járó köhögési roham — amely igen sokszor nagy megerőltetésbe kerül — elmúlta után megint hosszabb ideig szünetel a köhögés. A köhögési roham különösen reggel heves, amikor a beteg az éjjel folyamán meggyűlt köpetet kiköhögi. Elég gyakran fordul elő, hogy a beteg csak bizonyos helyzetben, egyik oldalára dőlve, kezd köhögni; ez érthető, mert rendesen féloldali a bronhiektázia. A bronhiektázia falának ingerlékenysége ugyanis erősen csökkent, úgy hogy innen nem váltódik ki köhögés, mihelyt azonban az ép bronhusba jut a váladék, erős köhögési inger keletkezik A beteg ezért rendszerint a bronhiektáziás oldalán fekszik, mert ilyenkor az üregnek tartalma nem folyik át a bronhusba és így nem keletkezik köhögési inger. A betegnek azon helyzetéből tehát, amelyben legkevesebbet kell köhögnie, gyakran következtethetünk a bronhiektázia helyére. Sokszor a beteg önként elmondja, hogy mely helyzetben köhög legkevesebbet. A köpet nyálkás-gennyes és gyakran nagyobb gennyes lég- telen gomolyokat (sputum globosum fundum petens) tartalmaz. Néha teljesen szagtalan a köpet, sokszor azonban olyan bűzös, mint bronchitis putridában. Ilyenkor a köpet a jellemző három rétegben ülepedik (1. bronchitis putrida). A bronhiektázia általános tünetei között elég gyakori a láz. Némely esetben ugyan állandóan rendes a beteg hőmérséke, vagy csak néha, a hurutnak súlyosbodásakor mutatkoznak hőemelkedések. nem ritkán azonban majdnem folytonosan, hónapokig, szabálytalan, kisebb-nagyobb láza van a betegnek, néha hidegrázással. A beteg bőre többnyire száraz, tápláltsága pedig a hosszú betegségben aránylag sokáig elég jó. Különösen a tüdőgümőkórság- gal szemben feltűnő, hogy csak későn romlik meg nagyobb fokban a betegnek tápláltsága és ereje. Homályos a dobverő-ujjak (Osteoarthropathie hypertrophiante, P. Marie) keletkezésének módja. A bronhiektáziás beteg ujjainak, néha lábujjainak is. végperce idővel vaskossá lesz, a körmei erősen hajlottak, a lágyrészek és némelykor a csont is mlegvastagodott, a bőr hiperémiás, sokszor kissé cianózisos. A dobverő-ujj leginkább a bronchitis putridával szövődött bronhiektáziában fejlődik ki, de más tüdőbajban, aránylag ritkán a tüdőtuberkulózisban, és szívbajosokon is előfordul, nagyon ritkán különben egészséges emberen is kifejlődik. A bronhiektázia bronhopneumoniát okozhat, mert a váladék aspirálás folytán belejut a szomszédos tüdőszövetbe. Ha putrid a váladék, ugyanígy tiidőgangréna keletkezhetik. Ha a bronhiektázia közel van a mellhártyához, átfúródás nélkül is empyema thoracis
