Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Herzog Ferenc dr.: A légzőszervek betegségei
558 lehet a következménye, amely az infekció neme szerint gennyes vagy eves. A bronhiektázia falának kifekélyesedése és a szomszédos tüdőszövetnek pusztulása folytán az erek is sérülnek, néha aneurizmásan tágulnak és súlyos vérzés támadhat. Erősebb hemo- ptoén kivül azonban gyakran kisebb ismétlődő vérzéseket is észlelünk a bronhiektázia vaskos és vérzékeny nyálkahártyájából. A betegség lefolyása igen hosszú, a kórjóslat pedig általában nem jó, mivel csak ritkán tér vissza a beteg teljes munkaképessége. A betegség lefolyásában hirtelen rosszabbodások gyakoriak, amelyek azonban megint elmúlhatnak (a hurut súlyosbodása, bronhopneumonia). Lassanként mégis csökken a betegnek tápláltsága és ereje, légzése pedig diszpnoéssá lesz és végül szívgyengeség mutatkozik. A bronhiektázia idővel amiloidózist is okozhat. Kóroktan és kórboncolástan. A világrahozott bronhiektázia ritka és a tüdőszövetnek ageneziájával vagy atelektáziájával együtt fordul elő. A szerzett bronhiektázia keletkezésében a hörgők falának megbetegedésén kivül a hörgőkben lévő váladék pangásának, a fokozott exspirációs nyomásnak és a bronhust körülvevő szövetek zsugorodásának van szerepe. Idült bronhitiszben csökken a bronhusok falának rugalmassága és ellenállóképessége, a fal ezért atrofiás lesz, a hosszas erős köhögés pedig az exspirációs nyomás fokozódásával jár együtt és ezért lassanként kitágulnak a hörgők. Kezdetben hengeralakú a tágulat, későbben gyakran zsákszerűvé lesz. A bronhus falában levő hegesedések, amelyek a lument szűkítik, szintén bronhiektáziát okozhatnak a stenózis mögött, mikor is kilégzéskor a levegő kiáramlásának megnehezítése, de főképpen a stenózis mögött pangó váladék okozza a tágulást. Végre a tüdőszövetnek zsugorodása, ha a zsigeri és fali mellhártya összenőtt, szintén bronhiektáziához vezethet. A mellkasfalhoz rögzített tüdő zsugorodáskor vongálja és tágítja a hörgőket. így keletkezik gyakran bronhiektázia pneumonia után, ha az nem oldódott, hanem indurált. A hengeres vagy zsákszerű bronhiektáziás üreget bélelő nyálkahártya helyenként vastagabb, vérzékeny, másutt azonban elvékonyodott. Az üregek közötti tüdőrészekben idült lob (pneumonia interstitialis) keletkezik, mely gyakran a mellhártyáig terjed és itt összenövéshez vezet. Leggyakrabban a tüdőnek alsó részében fejlődik ki a bronhiektázia, mert egyrészt itt leggyakoribb a pneumonia és mert másfelől helyzetük miatt leginkább ezen hörgőkben pang a váladék. A kórjelzés akkor lehet nehéz, ha csak (hörgőhurutnak a tüneteit találjuk. Ilyenkor esetleg nem lehet az idült hörgőhuruttól megkülönböztetni a bronhiektáziát, különösen, amikor időnként álta
