Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Herzog Ferenc dr.: A légzőszervek betegségei
550 meg lényegesen a beteg közérzetét, a legsúlyosabb, életveszélyes nehézlégzésig. A nagy hörgőknek és a légcsőnek hurutja (tracheobronchitis) kellemetlen csiklandó vagy égető, majdnem fájdalmas érzést okoz a szegycsont mögött. Többnyire sokat köhög az ilyen beteg, mert a bifurkálás helyén a nyálkahártya nagyon ingerlékeny. A traheobronhitisz a beteg közérzetét rendszerint lényegesen nem zavarja, a láz, ha van, csekély. Ha a hurut nagy kiterjedésű, bronchitis diffusa-nak nevezzük. Sokszor kezdettől fogva ilyen általános a hurut, máskor azonban a traheobronhitisz továbbterjedése folytán lesz általánossá. Minél több kis hörgő betegszik meg, annál inkább akadályozza a hurut a légzést. A legkisebb hörgőknek elterjedt hurutja (bronchitis capillaris, bronchiolitis) éppen ezért igen súlyos általános tünetekkel jár. A tüdők vizsgálatakor a hevenyés bronhitiszben kopogtatási eltérést nem találunk. Ha azonban a legkisebb hörgők lumene nagyfokban szűkült, akkor bekövetkezik a tüdőknek hevenyés tágulása, amely a tüdőhatárokat lejebb szállítja és az abszolút szívtompu- latot megkisebbíti. A legkisebb hörgők szűkülete ugyanis főképpen kilégzéskor, legnagyobb mértékben ennek végén, gátolja a levegő áramlását, mert ezen hörgők, éppen ügy, mint az alveolusok, be- légzéskor tágulnak s kilégzéskor szűkülnek. Az itt támadt szűkület tehát leginkább a kilégzéskor fog érvényesülni, mert belégzéskor még aránylag jól átáramolhatik a levegő, a kilégzés vége felé a szűkület egyre fokozódik és emiatt tökéletlenné válik a levegőnek visszaáramlása az alveolusból a hörgőbe. Ennek következménye, hogy az alveolusokban egyre több levegő marad vissza, az alveolusok kitágulnak és ezáltal nagyobbá lesz a tüdő térfogata. Hallgatódzáskor számos szörcsölést vagy búgást hallunk, amely egészen elfedheti a légzési zörejt. A belégzés hangosabb vagy érdes, a kilégzés pedig megnyúlt, ha a hurut következtében szűkült a bronhiolusok lumene. A hallgatódzási lelet attól függ, hogy milyen és mennyi a hörgőkben levő váladék és attól is, hogy milyen nagyságú hörgőkben van a hurut. Kezdetben, mikor még csekély és többnyire tapadós, sűrű a váladék, főleg sipolást, búgást hallunk, később, mikor a váladék hígabb és nagyobb mennyiségű, szörcsölés keletkezik. A szörcsölés közép- vagy apró hólyagú, aszerint, hogy tágabb vagy szűkebb hörgőkben keletkezik. A legkisebb hörgőkben keletkező szörcsölés már a krepitáláshoz hasonlít (subcrepitatio). A hallgatódzási tünetek kiterjedése megfelel a hurut körülirtabb vagy elterjedtebb voltának. Diffúz hurutban mindenütt a mellkason hallunk szörcsölést vagy búgást; állandóan a háton fekvő betegen a tüdő alsó, hátulsó részei felett szokott legerősebb lenni a hurut.
