Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Az emésztőrendszer betegségei - Engel Károly dr.: A hashártya betegségei
524 A folyadék lehet zsírtól is zavaros, néha valósággal tejszerű. A zsír származhatik chylustól (Hydrops chylosus), vagy a fehérvérsejtek, illetve más sejtek zsíros szétesésétől (hydrops adiposus). Néha nehéz az elkülönítés a nagyfokú hasvízkórság és igen nagy petefészekciszta között. Az elkülönítést rendszerint lehetővé teszi az anamnézis tekintetbevétele, továbbá, hogy ciszta esetében az epigasztriumban tompa a kopogtatási hang, hogy a tompulat oldalfekvésben a magasabban fekvő hasrésznek megfelelően megmarad, hogy hanyattfekvésben a Poupart-szalag fölött mindkét oldalon dobos zóna mutatkozik. Fontos ilyenkor a hüvelyen keresztül eszközölt vizsgálat is. Gyógyítás. A hasvízkórságot néha igen kedvezően befolyásolja, sőt el is tünteti az alapbetegség kezelése, digitalisz, húgyhajtók alkalmazása stb. E helyen is elsősorban a salyrgan-1 kell említenem (1. májzsugorodás fejezetét). Ha az aszcitesz a rekesz feltolatása folytán komoly légzési nehézséget okoz, úgy annak hascsapolás útján való eltávolítása szükséges. Hevenyés hashártyagyulladás. Peritonitis acuta. Gyakorlati szempontból megkülönböztetjük az általános has- hártyagyulladást (peritonitis diffusa) az elhatárolttól (peritonitis circumscripta). Az általános hashártyagyulladás. Tünettan» A betegség kezdeti tünetei elsősorban attól függnek, hogy megelőzőleg egészséges volt-e az illető vagy sem. Gyakran oly betegséget követ hashártyagyulladás, melynek tünetei fedik a peritonitisz okozta tüneteket. Megkülönböztetünk helybeli és általános tüneteket. J^ás&uk mindenekelőtt az előbbieket. Az első tünet rendszerint a Jieves fájás, mely kivált a bél átíúródása folytán létrejött hashártyagyulladásban igen kínzó. A fájás eleinte csak a has bizonyos részében, körülirt helyen mutatkozik, e hely többé- kevésbbé a fertőzés kapujának felel meg és azért a kór jelzés szempontjából nagyon fontos. így mutatkozik a féregnyúlvány gyulladása és átíúródása okozta fájás a has jobb felének alsó részében, gyomorfekély átfúródásakor az epigasztriumban. Már rövid idő után azonban a fájás elterjed az egész hasra. A spontán fájás hevessége nem állandó, időnként kissé enyhül, máskor a beteg teljes nyugalma ellenére is fokozódik. A legkisebb mozgás, oldalfordulás, felülés, köhögés fokozza a fájást. A has nyomásra mindenütt érzékeny, még az ágyéki táj erős benyomása is fájást okoz; az érzékenység néha olyfokú, hogy a legkisebb nyomást, a takaró nyo
