Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Az emésztőrendszer betegségei - Engel Károly dr.: A hashártya betegségei
525 mását sem tűri a beteg. Jellemző tünet, hogy a has nyomása gyakran nem okoz oly fájást, mint a hasfalnak a nyomás megszűnte után való visszaugrása. A rekeszizom mozgása is fáj, az izom kitérésének csökkentésére a beteg kerüli a mély légzést, a köhögést és csak egész felületesen légzik. A fájás ritkán hiányzik, a beteg eszmélete lehet azonban annyira zavart, hogy a fájást nem is érzi, pl. súlyos hasi hagymázban, tábeszes ember hashártyagyulladása is néha alig jár fájdalommal. A fájás megjelenése után egy idő múlva a beteg csuktam kezd. A csuklás gyakorisága és az azzal járó megrázkódtatás miatt gyakran nagyon kínzó; gyakori a böfögés, valamint a hányás. Ez utóbbi aránylag ritkán hiányzik (pl. gyomorfekély átfúródásakor), ha a gyomortartalom a hasüregbe kerül. A beteg többnyire köny- nyen hány, erősebb émelygés, erőltetés nélkül; későbbi stádiumban, a bél hűdése folyamán a hányadék gyakran válik fekulenssé. A peri- tonitiszes fájás megjelenési idejétől kezdve a betegtől többnyire sem szél, sem szék nem távozik, ami a hasnak mindinkább foko- zódó puffadását okozza. A betegvizsgálatkor feltűnik — az elsősorban szembeszökő és később leírandó általános tüneteken kívül — a hasnak elváltozása. Az általános hashártyagyulladásra jellemző a hasnak erősen jmffüdt—volta, ez mindinkább fokozódik, elannyira, hogy a hasfal valósággal dobszerűen feszessé, fénylővé válik. A puffadás annál nagyobb, mennél lazább a hasfal, azért találjuk a puffadás legnagyobb fokát a szülés után keletkezett hashártyagyulladásban. A puffadást meteorizmns, gáznak a bélben való felhalmozódása okozza, amely körülménynek az oka az, hogy a savóshártya gyulladása bénítja a bélizomzatot, azért nincs a betegnek sem széke, sem szele. A betegség kezdetén azonban ezzel szemben nagyon gyakran találjuk a hasnak behúzódott voltát. Ha ilyenkor megtapintjuk a hasfalat, azt találjuk, hogy a ihasizomzat erős összehúzódottsága folytán szinte kőkemény. Ezen összehúzódás, défense musculaire, kiterjedhet az egész hasra, máskor csak határoltan található meg; a keményebb tapintatú hely többnyire a hashártyagyulladás kiindulási helyének felel meg. A mindinkább fokozódó meteorizmus ilyenkor előbb a rekeszt tolja fel erősen, majd a hasizomzat össze- húzódott volta dacára is lassan, fokozatosan puííadttá teszi a hasat, de azért gyakran még aránylag nagy puffadtság mellett is megállapítható a hasizomzat tónusos összehúzódása. Aránylag ritka azon eset, amidőn a puffadás mindvégig hiányzik. A has puffadt- ságának előidézéséhez gyakran hozzájárul a gyulladás termelte izzadmány is. A székrekedésnél sokkal ritkább a hasmenés, mely a nyálkahártya gyulladása következtében támad.
