Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Az emésztőrendszer betegségei - Engel Károly dr.: A hashártya betegségei
523 változásokat találjuk: A has elődomborodó, a fekvő betegen ez kivált a két oldalon kifejezett, a hasfal feszes, fénylő. A mellkas alsó része aláfelé erősen tágult. A has egyik felére gyakorolt ütö- getést a másik oldalra feltett kéz jól érzi (fluctuatio). A folyadéknak megfelelően tompult, illetve tompa a kopogtatás! hang. A has- vízkórság kis fokát csak térdkönyökhelyzetben mutathatjuk ki a köldök körül; ha a folyadék mennyisége nagyobb, kétoldalt az ágyéki tájon, illetve a Poup art-szalag felett tompult a kopogtatási hang. Nagyfokú aszcitesz az egész has kopogtatási hangját teljesen tompává változtatja, ilyenkor dobos hangot csak az epigasztrium- nak megfelelően lehet találni. Ha a folyadék a hasüregben szabad elhelyezésű (a transzszudátum rendesen ilyen), a tompulat felső határa köralakú, s mindig vízszintes. Ilyenkor jellemző a helyzetváltozás okozta hangváltozás is. A magasabbra kerülő hasfélen dobos, a mélyebbre fordulón ellenben tompa a kopogtatási hang. Nagy hasvízkórságban a folyadék nyomása akkora, hogy nem csak a rekeszt nyomja felfelé, hanem összenyomja a nyirok- utakat, a vivőereket is. A vena cava inferior összenyomása az alsó végtag vizenyősségét hozza létre, a hasfalon tágult vénák jelennek meg, amelyek a venae epigastricae inferiores-bö\ a venae epigastricae superiores-en át a pangó vért a vena cava superior-ba vezetik. A vizeletmennyiség is csökken. A hashártyaűrben felhalmozódó folyadék mennyisége 10—30 liter lehet, de ennél több is, egy esetemben a 2—3 hónaponként kiürített folyadék mennyisége 42—44 liter volt. Kóroktan. Az izolált hasvízkórságot a portavénabeli pangás hozza létre (Laennec-clrrhózis, a véna összenyomatása, trombózisa). Mint az általános vizenyő részletjelensége előfordul szívgyengeségben, emfizémában, továbbá vesebajban, kahexiát okozó betegségben (súlyos kevésvérűség, rák). Kórjelzés. Hogy a hasüregben levő folyadék transzszudátum-e vagy exszudátum, azt sokszor a pontos anamnézis, a betegvizsgálat, a folyadék teljesen szabad és könnyen mozgó volta eldönti. Az elkülönítésre azonban gyakran kell a próbacsapolással nyert folyadékot is alaposan megvizsgálni. A transzszudátum fehérjetartalma és éppen azért fajsúlya 'is kisebb, mint az exszudátumé (az elsőben 1—3%, a fajsúly 1015 alatt van, az utóbbinak fehérjetartalma 4—6%, fajsúlya 1020 körül van stb.). Az exszudátum sejtdús, sok benne a fehérvérsejt, transzszudátumban csak néhány vörösvérsejt és levált endotélsejt van, azért a transzszudátum átlátszóbb is, kevésbbé zavaros. Exszudátumban a Rivalta-próba (híg ecetsavba cseppentve a folyadék néhány cseppjét, füstszerű felhő képződik) pozitív, transzszudátumban negativ.
