Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Az emésztőrendszer betegségei - Ángyán János dr.: A hasnyálmirigy betegségei
520 ciós tömlők, amelyek a kivezető csövekből fejlődnek. 3. A degenerá- ciós tömlők a hasnyálmirigy ellágyult és szétesett szövetének helyén keletkeznek. 4. A tömlők sokszor traumás eredésűek, falukat nem hám, hanem a hashártya alkotja, tartalmuk vér és pankreaszváladék. Az ilyen ú. n. áltömlők a leggyakoriabbak. Kórjelzés. A gyomor és bél felfúvása segítségével, esetleg Röntgen-vizsgálattal ki tudjuk mutatni, hogy a tömlő retroperi- toneumos eredésű. A tömlő vagy a gyomor kis görbülete és a máj között nő előre, és ilyenkor tompulata a máj tompulatától el nem különíthető, vagy a gyomor és a harántkólon között fejlődve, a tompa kopogtatási hangot adó hólyagot dobos kopogtatási hangot adó területek határolják. Leginkább a daganatnak tömlőszerű, rugalmas tapintata, gömbölyded alakja és fekvése okolja meg a bántalom felvételét. Nem ritkán a pankreasz megbetegedésének egyéb tünete is rávall a hólyag eredetére, mindazonáltal a májehino- kokkusztól nem mindig sikerül az elkülönítés, ilyenkor az ehino- kokkusz pozitív komplementkötési reakciója értékesíthető. Gyógyítás. Spontán gyógyulás előfordul olyankor, ha a tömlő tartalma beletör a bélbe. A gyógyulásnak erre a ritka módjára azonban nem számítunk s ezért minden olyan esetben, amikor a tömlő erősebben nő s kellemetlenséget okoz, a műtéti beavatkozás szükséges. Ez a tömlő drénezéséből, esetleg kiirtásából fog állani. Némely beteg baj nélkül, évtizedeken át viseli ilyen tömlőjét. A hasnyálmirigy rákja. Carcinoma pancreatis. Tünetek és kórlefolyás. A tünetek különbözőek, aszerint, hogy a rák hol fejlődik. Leggyakoribb helye a pankreasz fejében van, ahonnan gyorsan ráterjed a hasnyálmirigy kivezető csövére, a plexus coeliacus-t és az epevezetőt összenyomja. Ezen tovaterjedése következtében már korán okoz neuralgiás fájást, sárgaságot, az epehólyag nem fájdalmas, jól tapintható megnagyobbodását (Cour- voisier), hasnyálmirigykiesési tüneteket és kahexiát. Cukorvizelést csak ritkán észlelünk, sőt az alimentumos glikozuria is ritkábban észlelhető, mint egyéb pankreaszbetegségben. A duodénum összenyomása következtében sztenózisos tüneteket, hányást okozhat. A pankreasz testében fejlődő daganat a gyomor kis görbülete mögött, tehát a középvonalban, a köldök és a kardnyújtvány között, nagyobb kifejlődésében kitapintható; ennek a daganatnak nagyon jellemző tünete az, hogy kezdetben, amikor a beteg látszólag még teljesen egészséges, hirtelen rettenetes hevességgel fájdalom keletkezik a hasban, amely áthat a derékba és a hátba és olyan nagy
