Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Az emésztőrendszer betegségei - Engel Károly dr.: A máj betegségei
475 e he'yen azt, hogy néha aránylag nagyfokú sárgaság ellenére sincsen sem bradi- kardia, sem fejfájás, sem viszketés. Ez a hemolizises sárgaságban fordul elő. Viszketés, brad kardia azért nincsen, mert nincs epesavretenció a vérben, hiszen csak az epefesték halmozódik fel a szervezetben. Az epének az emésztésben való szerepéről szóltunk már a fiziológiai részben. Ha a bélbe epe nem kerül, első sorban szenved a zsíremésztés. A zsírnak egy része kihasználatlanul távozik a bélsárban, részben ezen nagymennyiségű zsír okozza az akóliás béltartalom színét, agyagszerü összeállását és kenhető- ségét. Hogy a kihasználatlan zsírnak mennyisége mekkora, arra vonatkozólag eltérők a nézetek. A régebbi szerzők 70—85%-nak mondták, az újabbak a szövődmény (nevezetesen pankreászbetegség) nélküli sárgaságban csak 30—45%~ra becsülik a zsírveszteséget. Egyes esetekben a zsír bomlik, ilyenkor a bélsár nagyon kellemetlen bűzű, erős gázképződés folytán meteorizmusz támad, melyet az is elősegít, hogy az epe perisztaltikát fokozó hatásának kimaradása székrekedésre való hajlandóságot von maga után. Az epeutak megbetegedése. Az epeutak gyulladásos megbetegedése. Cholangitis, cholecystitis. Az epeutak gyulladásos megbetegedésének okozója az epe- utaknak baktériumokkal való fertőzése, mely létrejöhet a vér útján vagy a bélből való felszállás folytán. Rendes körülmények között az epe steril, az epeutaknak epével való állandó átöblítése meggátolja, hogy baktériumok jussanak fel a bélből. Minden olyan körülmény, mely az epe lefolyását gátolja, elősegíti a baktériumoknak (bacterium coli, sztrepto-sztafilo-pneumokokkusz stb.) az epébe való jutását, abban való szaporodását és gyulladásnak a létrejövé- sét. A baktériumok számától, minőségétől, virulenciájától függően azután a gyulladásos elváltozás különböző súlyossága lehet, a legkönnyebb huruttól a legsúlyosabb gennyes gyulladásig, Hurutos sárgaság. Icterus catarrhalis. Icterus simplex. Tünettan. A betegség sokszor gyomorhurut tüneteivel (gyomorrontással) veszi kezdetét. A betegnek émelygése, hányásingere van, hány, napokon át hasmenése lehet, míg elkezdődnek a sárgaság tünetei. Más esetben gyomorzavar alig észrevehető vagy nincs is. Gyakran lázzal kezdődik a betegség. Néhány nap múlva a sárgaság képe áll előttünk, amely sokszor az elzáródásos sárgaság képe. A sárgaság, valamint tünetei, a főfájás, viszketés, bradikardia, rendszerint nem nagyfokúak, a sárgaság maga is 2—3 hét alatt elmúlhat, de eltarthat 6—8 hétig is. Gyakori a lépnagyobbodás; a máj az epepangás folytán rendszerint megnagyobbodott, nyomásra kissé
