Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Az emésztőrendszer betegségei - Engel Károly dr.: A máj betegségei
476 érzékeny, gyakran a duzzadt epehólyag is tapintható, illetve kikopogtatható. Kóroktan. A hurutos sárgaság oka a régebbi nézet szerint a ductus choledochus-nak iá gyomor, illetve a duodénum felől tovább vezetett hurutja. A hurut okozta nyálkahártyaduzzadás, illetve a termelt nyálka az epevezeték elzáródását vonná maga után. Mai ismereteink szerint ilyen hurut aránylag ritka, akkor sem egyszerűen továbbvezetett gyomor- vagy bélhurut, hanem az epeutaknak fajlagos kórokozó létrehozta gyulladása, amit bizonyít, hogy a hurutos sárgaság nem ritkán endémiásan vagy epidémiásan jelenik meg, hogy lázzal, lépnagyobbodással jár. A kórokozó azonban ez- ideig ismeretlen. Valószínű azonban, hogy a legtöbb esetben magukra a májsejtekre ható baktériumos vagy toxinos tényező a betegség oka. Ennek felel meg az egyes, kivételes esetben lehetővé vált mikroszkópiái vizsgálat eredménye, az, hogy az e betegségnél megejtett vizsgálatok igen kifejezett májmüködés-csökkenést derítenek ki, hogy súlyosabb esetekben a vizeletben leucin és tiro- zin is található. A mai felfogás szerint ezek alapján az icterus catarrhalis nem annyira az epeutak, mint a máj betegsége — hepatitis acuta icterica — és tulajdonképpen a máj betegségeinek fejezetében volna tárgyalandó. A betegség lefolyása rendszerint kedvező, 2—3 hét, ritkán 4—6 hét alatt teljes gyógyulással végződik. Nagyon ritka, hogy a hurutos sárgaság tartós sárgaságba megy át. Valószínű, hogy némely idősült májbaj (hepatitis interstit.) kiindulási pontja ilyen hurutos sárgaság. A kórjelzés a rendszerint jellemző kezdeti tünetek alapján könnyű. Idősebb korban gyakran látszik kezdetben hurutos eredetűnek oly lappangva kezdődő sárgaság, melyről később kiderül, hogy rossztermészetű daganat okozza. A gyógyítás elsősorban a gyomor és a duodénum hurutja ellen irányul. Ez ellen megfelelő diétát rendelünk, a zsírnak rossz kihasz- nálódására való tekintettel kerüljük a bőséges zsjrfelvételt; tartsuk fehérjeszegény koszton a beteget. A hurut ellen célszerű a karlsz- badi sónak rendszeres használata, enyhébb esetben a natriumbicar- bonicum és rheum aa. való alkalmazása, melyekkel a székrekedést is sikerül legyőzni. Ajánlják nagyobb mennyiségű, 1—2 liter langyos, illetve hűvös (22—18 R°) víznek a végbélbe naponként való rendszeres beöntését, melynek a bélmozgásra való hatásán kivtil állítólag még epehajtó hatása is van. Gyakran célszerűek a keserű anyagok (tinctura amara). Az epealkatrészeknek a szervezetből való eltávolítására bő folyadékfelvételt rendelünk el. A sárgaság okozta viszketés ellen
