Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Az emésztőrendszer betegségei - Engel Károly dr.: A máj betegségei
474 A sárgaság e két fajtájának elkülönítése a székletét és vizelet vizsgálatának segítségével történik. Az obstrukciós sárgaságban szenvedő beteg széke agyag- szerűen fehéres, festékmentes (akoliás), vagy ha az epeutak elzáródása nem teljes, világossárga, festékszegény. A vizeletben rendesen nagymennyiségű bilirubin van. A pleiokróm sárgaságos beteg széklete szokatlanul sok festéket tartalmaz és ezért sötétbarnás színű. A vizeletben ilyenkor bilirubin nincsen, ellenben sok urobilin (urobilínogén) van, régente azt hitték, hogy a sárgaság ettől származik, amiért is e kórképet urobilin-ikterusznak nevezték el. 3. Sárgaság keletkezhet továbbá a májsejtek pusztulása következtében is, mint az főképp az icterus catarrhalis bizonyos fajtájában, a szifilises sárgaságban é's a hevenyés sárga májsorvadásban történik. A sárgaság keletkezését itt úgy magyarázhatjuk, hogy a májsejtek pusztulása következtében a hozzájuk tartozó epehajszálerek megrepednek és így az epe a nyirokhézagokba ömlik. Azok a tudósok, akik a bilirubinképzést a Kupffer-sejteknek vagy a szervezet más sejtjeinek tulajdonítják, azok a sárgaság keletkezését úgy is lehetségesnek tartják, hogy az elégtelen májsejtek a képződött bilirubint kiválasztani nem tudják és így az az általános keringésben felhalmozódik (epefestékretenció májelégtelenségben, mint ureumretenció veseelégtelenségben). Valószínű, hogy némely esetben ezen keletkezési mód közül több is szerepel, úgy hogy a sárgaság magyarázata sokszor nagyon nehéz lehet. Az epekiürülésnek zavara a tünetek két csoportját hozza létre; az egyiket az epének a vérbe való kerülése okozza, a másikat pedig az epének a bélben való hiánya. Az epének a vérbe való kerülése létrehozza a sárgaságot, a bőrnek és valamennyi nyálkahártyának sárgás színeződését. Legkorábban festődik sárgára a szkléra kötöhártyája, könnyebb esetben a sárga színeződés más helyen ki sem mutatható. A bőr színe lehet világos szalmasárgától a sötétzöldes sárgáig (icterus melas) a legkülönbözőbb árnyalatú; boncolás esetén látjuk, hogy az epefesték egyenletesen átitatja valamennyi szervet, úgyszólván csak az ideg- rendszert nem. Az epének a vérpályában való megjelenését nyomon követi az epealkotórészeknek a vizeletben való kiürülése. A vizelet az epefesték (bilirubin) és annak elváltozási termékei (biliverdin, urobilin) mennyiségétől és különböző arányától függően a sárgától a barnásfeketéig (fekete sör vagy rum színű) a legkülönbözőbb árnyalatú lehet. Az epefestéktartalmú vizelet habja sárga, a fehérneműt sárgára festi meg. Az epefestéknek a vizeletben való kimutatása a Gmelin-, nagyon kevés epefesték jelenléte esetén a Rosenbach-Vém\ésse\ történik: a füstölgő salétromsav (acidum iiitrosumot tartalmazó ac. nitricum) hozzáadására különböző színű: zöld, kék, ibolya, sárga gyűrűk keletkeznek; legjellemzőbb a b'liverdin zöld színe. Az epefesték a vizeletben rendszerint már olyankor jelenik meg, amikor a bőrön vagy a szk'érán a sárgaság még nem látható. Sárgaság esetén az izzadság is epefestéktartalmú. Az epealkatrészeknek, helyesebben az epesavaknak a különböző szervekre való hatása több jellemző tünetet hoz létre. Ilyen a fejfájás, bágyadtság, levertség, álmatlanság, minden testi és szellemi munkára való képtelenség, erős viszketés, mely gyakran kínzóvá válik. A vesére való hatás kisfokú fehérjevizelés- ben és hialin hengerek kiürítésében, a szívre való hatása kifejezett, néha igen nagyfokú bradikardiában (50—30, sőt 20 érverés egy perc alatt) nyilvánul. Említettük már, hogy a hosszantartó (nagyfokú sárgaság esetében néha előforduló súlyos ideges tüneteket, valamint a vérzékenységet inkább a máj működésének kiesése, mint az epealkatrészek hatása okozza. Meg kell említenünk azonban
