Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Az emésztőrendszer betegségei - Engel Károly dr.: A máj betegségei
473 Az epe elválasztásának és kiürülésének zavara. Icterus, sárgaság. Az epe elválasztásának és kiürülésének fiziológiájáról az előbbi fejezetbeu szóltunk. Az ép ember vérében állandóan van epefesték; ha ennek mennyisége a vérben kórosan felszaporodik (hyperbilirubinaemia) és a szöveteket sárgára festi, akkor sárgaságról (icterus) beszélünk. Ilyenkor az epefesték a vizeletben is megjelenik, de csak akkor, ha az epefesték mennyisége a vérben az ép vér epe» festéktartalmának körülbelül háromszorosát meghaladja. Van olyan sárgaság is, amidőn a vérbilirubin megszaporodott volta dacára sem jelenik meg bilirubin a vizeletben (icterus acholuricus). A sárgaság nem önálló megbetegedés, hanem csak különböző kóros folyamatnak kísérő tünete. Régente megkülönböztették a hematogén és a hepatogén ikteruszt; az első alatt epefestéknek a vérben való keletkezését és felhalmozódását értették. Később azt tartották, hogy a máj közreműködése nélkül sárgaság nem keletkezhetik. A vérbe kerülő epefestéket ezen felfogás szerint mindig a máj termeli, még olyankor is, amikor vörösvérsejteknek a szervezetben való erős szétesését követi sárgaság (hemoÜzist okozó mérgek, hemolizises ikterusz, hemoglobinémia), az erős vérsejtszétesés csak fokozza az epefestéknek a májban való keletkezését (hematohepatogén sárgaság). Ma megint arra a felvételre hajlik a tudomány, hogy epefesték a májon kivid is keletkezhet, annak mennyisége lehet olyan nagy is, hogy sárgaság keletkezik (anhepatogen ikterusz). Mai tudásunk alapján (főképp Eppinger kutatásai után) a sárgaságnak keletkezése szerint a következő alakjait különböztetjük meg: 1. Pangásos sárgaság (mehanikai, obstrukciós sárgaság, icterus per stasim). Létrejő akkor, amikor az epe kiürülése a duodenum felé az epeutak (d hepaticus és choledochus) elzáródása következtében akadályozott. Ilyenkor a sárgaság olymódon támad, hogy az epepangás miatt duzzadásig telt epehajszálerek helyenkint megrepednek, nr'által az epefesték a májsejtek mellett futó hézagokba és innen a vérbe jut (Eppinger). Előfordul ez a máj és az epeutak legkülönbözőbb megbetegedéseiben. Az epeutakat (elsősorban a ductus choledochust és a d. hepaticust) elzárhatja a bennök levő idegen test (kő, aszkarisz), az epeutak falának a megbetegedése (hurutos vagy lobos duzzadás, szívós nyálka, az epeutakban levő daganat, elsősorban rák, az epeutak heges szűkülete), végül az epeutaknak kívülről való összenyomatása (leggyakoribb a pankreász fejének daganata vagy kötőszövetes degenerálása, a portában levő mirigyek megbetegedése, már ritkább a gyomornak, a bélnek, magának a májnak vagy más szervnek daganata). 2. A sárgaság másik faja akkor keletkezik, ha a szervezetben nagyon sok vörösvérsejt pusztul el. Ilyenkor olyan sok epefesték képződik már a májon kívül is, hogy az epe emiatt túlsűrű, a máj vékony epehajszálereiben torlódik, besűrűsödik és az epeutakon keresztül mind kiürülni nem tud. Ezen ú. n. pleiokróm sárgaság előfordul az icterus haemo!yticus-nak nevezett betegségben és kisebb fokban az anaemia perniciosában is. Részben hasonló módon kell valószínűleg értelmeznünk a hosszú ideig tartó szívbajos pangáskor és a pneumonia biliosában kifejlődő sárgaságot is..
