Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Fejes Lajos dr.: Fertőző bajok
39 télit elölt vagy szelídített tifuszbacillus-oltással. E vírus intravénás befecskendése eleinte némely esetben valóban meglepő eredményt adott; a láz bizonyos reakciós emelkedés után leszállt s a beteg úgyszólván egyszerre meggyógyult. Más esetekben azonban a reakció kollapszust okozott és a beteg ebben meghalt. Ez az utóbbi végzetes fordulat kétségtelen volt, a kedvező hatás megítélése ellenben mind szubjektivebbé vált s a szigorú kritikát végre nem bírta ki. Az egész eljárásnak sem kellően megokolt teoretikai, sem kísérleti alapja nem volt, végső eredménye lidércfénynek bizonyult. Gyógyító csak oly szer lehet, amely a bacillusokat elpusztítaná s ilyenkor a széteső testükből kiszabaduló endotoxint megkötné, hatástalanná tenné, ilyen szerünk sajnos nincsen. A betegápolás feladata, hogy megóvja a heteken át fekvő beteget azon veszedelmektől, melyek a tisztátalanság, néha az öntudatzavar miatt fenyegetik. Fontos, hogy az ilyen beteg világos, jól szellőzött szobában feküdjék; ágya ne legyen túlságosan puha, amelyben nagyon lesülyed a beteg, ne is legyen túlságosan kemény, amelyben könnyebben kaphat felfekvést; lepedője ne húzódjék ráncokba össze. Legjobb fekvőhely, ha a lepedő alá levegővel felfújt vagy vízzel megtöltött párnát helyezünk s ezen fekszik a beteg. A beteg bőrét naponta híg alkoholos vagy ecetes vízzel lemossuk. Gondot fordítunk a beteg szájának ápolására is: a beteg hidrogén hiperoxidos vagy alkaliás és mentolos vízzel gyakran öblítsen s gar- galizáljon; ha erre nem képes, száját ilyen oldatban áztatott ruhával kell megnedvesíteni; de az ápoló ne törölgesse a beteg száját, ilyenkor könnyen okozhat apró horzsolást. Kezdődő felfekvést azonnal gondosan kell kezelni, naponta kétszer fertőtlenítő folyadékkal kimosni, xeroform- vagy ulsanin-porral behintve bekötözni, s a nyomás ellen megvédeni; legjobb, ha a lepedő alá levegő- vagy vízpárnát helyezünk. A diétás kezelésnek két nagy nehézséggel kell megküzdenie; mert amíg egyrészt a heteken át elhúzódó lázas állapot kimeríti a beteget és ezért ez erős táplálá'st, nagy kalóriabevitelt igényelne, addig másrészt a bélbeli fekélyes folyamat a legnagyobb elővigyázatosságra kényszeríti. A tisztára folyékony diétának nagy hátránya, hogy a kellő kalóriamennyiség bevitele csak oly nagy folyadékmennyiség nyújtása által lehetséges, mely már nagyobb munkát ró a szívre. Tekintettel arra, hogy a jejunumba érkezett kimus már pépes összeállású, bátran alkalmazhatjuk a kíméletes, vegyes diétát, melynek összeállításában arra kell törekednünk, hogy lehetőleg sok szénhidrátot tartalmazzon, ezeknek fehérje-kimélő szerepére a tífuszban nagy szükségünk van. A legfőbb táplálék így is a tej, melyből 1—IV2 litert itatunk meg naponta; ha a beteg nem
