Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Az emésztőrendszer betegségei - Engel Károly dr.: A máj betegségei
A máj betegségei. BEVEZETÉS. A máj, az emberi test legnagyobb mirigye, a has jobb felének felső részében fekszik, domborulatával a rekeszizom homorulatához mindenütt hozzásimul. Jobb és bal karélya van, a kettőt elválasztó lig. falciforme hepatis, a máj hátulsó részét rögzítő lig. coronariummal a máj függesztő készüléke. A két karélv közti határ körülbelül a középvonalban, illetve attól kissé jobbra található; az epehólyagnak a máj szélét meghaladó domborulata ettől jobbfelé az egyenes hasizom külső szélén, a 9-ik bordán lelhető meg. A máj alsó felszínéhez van rögzítve a vena cava inferior, ugyanitt (porta hepatis) lép a májba az artéria hepatica és a portavéna, itt jön ki a ductus choledochus és a venae hepaticae. Meg kell még említenünk a májkapuban levő nyirokmirigyeket, amelyeknek lobos vagy rákos beszűrődése komoly tünetet okozhat (sárgaság, vena portae összenyomása stb.). A máj 1—2 mm. átmérőjű acinusokból, karélyócskákból áll, amelyek között igen kevés a kötőszövet. A lebenykékben a szabálytalan alakú májsejtek a lebeny középpontjától a periféria felé haladó küllő alakban vannak elhelyezve. A májsejtek között ugyancsak sugárirányban vannak elhelyezve az epeutak és a vena portae ágai. A vena portae a lebenykék közötti kötőszövetben oszlik el a venae interlobularesre, ezekből húzódnak be a lebenykékbe a venae intralobulares, melyek a lebeny központját alkotó vena centralis-ban folynak össze, ezekből szedődnek össze a venae hepaticae ágai. A lebenykékben futó epehajszálerek a lebenykék közötti kötőszövetben nagyobb epeutakká folynak össze, melyek végül az egyetlen nagy kivezető csővé, a ductus hepaticus-szá lesznek. A nagyobb epeutak és az epehólyag hengerhámmal van borítva, e hámsejtek között kehelyalakú nyálkasejtek vannak, ezenkívül a nyálkahártyában, kivált az epehólyagnyakon nyálkamirigyek is találhatók. Ami a májnak élettani működését illeti, az többirányú. 1. 24 óra alatt mintegy 700—800 kcm. epét választ el. Az epének legfontosabb alkatrészei az epesavak (glikokolsav és taurokolsav) és az epefesték (bilirubin), csekély mennyiségű koleszterin, szervetlen sók és végül nyálka, mely az epehólyag és az epeutak nyálkamirigyeiből származik. Az epesavakat a májsejtek készítik. A bilirubin vasmentes szerves festékanyag, mely hemoglobinból képződik. A vörösvérsejtek a lépben állandóan pusztulnak és a szabaddá váló hemoglobinból a májban, de úgy látszik már a lépben és más szervekben is epefesték lesz. Régebben biztosra vették, hogy a bilirubint csak a májsejtek képezik, ma a tudósok egy része azt hiszi, hogy ezt a működést a retikuloendo- teliumos apparátus végzi, elsősorban a hajszálérendotelsejtek, de más szervek, pl. a lép hasonló sejtjei is, a májsejtek: ezen teória szerint csak kiválasztják a kész epefestéket. A bilirubin a bélben legfőképpen baktériumokozta redukció
