Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Az emésztőrendszer betegségei - Engel Károly dr.: A máj betegségei
következtében urobilinné (hidrobilirubin) változik, ami a székletétet barnára festi és vele legnagyobbrészt ki is ürül (szterkobilin). A vizeletben rendes körülmények között csak egészen csekély mennyiségű urobilin, illetve uribilinogen ürül, mert a bélben felszívódó urobilin a vena portae-n keresztül a májba jut és ott valószínűleg ismét bilirubinná alakul vissza (epefesték körforgása). Ha ezek szerint a székletéiben vagy vizeletben urobilint lehet kimutatni, úgy az rendszerint annak a jele, hogy a bélbe epefesték kerül, hogy tehát a d. choledochus elzárva nincsen. Erre vonatkozólag ma különben a duodemim-szonda alkalmazása adja a legpontosabb felvilágosítást, az ezzel nyert folyadékban az epefestéket kvanti- tative is meg szoktuk határozni. A koleszterin a szervezet valamennyi sejtjének állandó alkotórésze és így sok helyen képződhet, az epében levő koleszterint azonban legnagyobb valószínűséggel a májsejtek képzik. Az epeelválasztást befolyásolja mindenekelőtt a táplálkozás (fehérjeétkezés után legbővebb az epeelválasztás), azután a portavéna és az arteria hepatica keringési viszonyai, végül a szervezetben lefolyó vörösvérsejtszétesés, melynek hemoglobinja szolgál az epefesték anyagául. Ha a vörös vérsejtszétesés nagyon erős (anaemia perniciosa, hemolizises ikterusz), akkor az epe epefestékben igen dússá lesz, hiperkróm epe. Az epeutakban a nyomás aránylag csekély, 200 mm. víznek felel meg. Az epeképzés állandó, az epehólyagból való kiürítés azonban csak az emésztés ideje alatt történik, valószínűleg akkor, amikor a savanyú gyomortartalom a ductus choledochus benyilási helyét érinti, amikor is a ductus choledochus záróizma ellazul. Az epe kiürítését létrehozza egyrészt a már említett szekréciós nyomás, az epeutak, az epehólyag és a koledohusz sima izomsejtjeinek összehúzódása, végül pedig minden egyes belégzés alatt a rekeszizomnak a máj egész tömegére gyakorolt nyomó hatása. Az epének az emésztésben fontos feladata van. Elsősorban a zsírok emésztését segíti elő. Hozzájárul a zsírok emulgálásához, alkálija a zsírsavakat vízben oldhatóvá teszi. Az epe aktiválja, hatásossá teszi a pankreásznedv fermentumait, a bélizomzat ingeréül szolgál. Éppen azért, ha epe nem jut a bélbe, mindenekelőtt a zsíremésztés szenved, a bélműködés fiziológiai ingerének hiánya folytán székrekedés áll be. 2. A máj a közbeneső. intermedier, anyagcserének legfontosabb tényezője. Szabályozza a vér cukortartalmát, annak állandóságát, amennyiben a vena portae útján hozzákerülő cukrot, nevezetesen a dextrózét, levulózét, galaktózét glikogén alakjában sejtjeiben felraktározza. Ha ellenben csökken a vérben a cukor mennyisége, a glikogént a májsejt újra glikozévé alakítja és átadja a vérnek. Ha szövetének kiterjedt betegsége folytán a máj ezirányú képessége szenved, úgy az egyszerre beléje került csak kissé is nagyobb mennyiségű cukrot a máj nem képes feldolgozni, hiperglikémia és ennek következtében cukorvizelés következik be. Általános májbetegségben 100 gr. dextróze, még inkább 100 gr. levulóze, illetve 40 gr. galaktóze felvételére cukor jelenik meg a vizeletben (a májfunkció-vizsgálatnak egyik legfontosabb próbája). Valószínűleg a májban megy végbe a szénhidrátnak a fehérjéből való alakulása, valamint a fehérje bomlástermékeinek, az amlinosavaknak elbontása is (desamidatio). Májelégtelen- ségben éppen azért az aminosavak kiválasztása fokozott. 3. A máj a szervezetnek legfontosabb méregtelenítő szerve. A fehérje- anyagcsere legfontosabb végterméke, az ureum, a májban jő létre. A máj betegségeiben éppen emiatt a vizeletben az ureum mennyisége csökkent, az ammóniáké fokozott lehet. A májban megy végbe az éterkénsavak szintézise; különböző mérgeket (fémeket, alkaloidákat) a máj köt meg. Hogy a májnak ezirányú szerepe milyen fontos, bizonyítja, hogy a máj működésének elégtelensége (insufficientia hepatis, hepatargia) a legsúlyosabb mérgezési tüneteket hozza létre.
