Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Fejes Lajos dr.: Fertőző bajok
38 nyult a lábbadozók bő táplálása, főként zsírdús étel, vaj, szalonna serkenti az epekiválasztást. A tapasztalás amellett szól, hogy a védőoltás kiterjedtebb alkalmazása óta több a bacillusgazda. A bacillus- gazda izolálására törvényes jog nem lévén, kötelessége az orvosnak, hogy az ilyen egyént gondosan kitanítsa, tisztaságra oktassa. Hatóságilag kellene megakadályozni, hogy baciilusürítő közforgalomba jutó, kivált élelmiszerek készítésével foglalkozó üzemben vagy mint ápoló alkalmaztassák. A beteg környezetét a legnagyobb tisztaságra, főleg észszerű kézmosásra kell kitanítanunk. A háború alatt elterjedten alkalmazták a tífusz-védőoltást. A Pfeiffer-Kolle nyomán készült oltóanyag a tifuszbacillusnak 53—55°-ú hőmérséken elölt tenyészete, melyhez 0*5% karbolsavat adnak. Hatodnapos időközben kétszer 1—1 cm3-t szokás bőr alá fecskendezni. A beoltott ember járvány folyamán is ritkábban betegszik meg, bár immunossága nem abszolút értékű. Hiszen a háború folyamán minden katonát be kellett oltani, mégis sok betegedett meg közülök. Bizonyos azonban az is, hogy ha az oltott ember megkapja is a bajt, a betegség lefolyása jóval enyhébb természetű. A védőoltásban részesült beteg bajának lefolyása két típusba foglalható egybe. Némelyik oltott ember tífusza épp úgy kezdődik, mint a típusos betegség, a hágcsószerűen emelkedő láz mellett lép- duzzanat fejlődik ki, rozeolák jelentkeznek, a kvalitatív vérkép a jellemző változást mutatja, a vérből a tifuszbacillus kitenyészthető stb. A rendes, többhetes lázas állapot helyett azonban már a második hét folyamán a láz megszűnik s a beteg a lábbadozás szakába jutott. A másik betegségi típus oly enyhe tünetekkel jár,, hogy a diagnózis megállapítása sokszor nehéz és leginkább az anamnézis adatai (járvány, érintkezés tiíuszos beteggel stb.) igazítanak útba. A védőoltás közvetlen hatásaként figyelembe kell vennünk, hogy a beteg vérsavója agglutináló képességre tesz szert, amely igen nagy értékű lehet, 1 : 2000 arányban sokszor észleltük. Az oltás folyamán leukopénia és relativ limíocitózis fejlődhet ki; sokszor jár az oltás hosszan megmaradó lépduzzanattal. Mindezen adatok az anamnézis adatainak, a vérkép és a lépdüzzanat jeleinek diagnosztikai értékelésekor nagyon is számba veendők, annál is inkább, mert a védőoltás e következményei, ha idővel visszafejlődnek is, bármely más lázas bajban ismét kifejlődhetnek. Legbizonytalanabb még, hogy az oltás útján nyert védelem mennyi ideig hatásos, ezért a háború folyamán a rendszeres védőoltást félévenként megismételtük. Gyógyítás. A hasi hagymáz sajátlagos ellenszerrel való gyógyítására irányuló kísérletek még nem vezettek biztos hatású és veszélytelen szer előállítására. A háború folyamán sok kísérlet tör-
