Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Fejes Lajos dr.: Fertőző bajok
37 szaporasága váltja fel, mikor is a rendkívül szapora ütőérlökés, filiformis, könnyen elnyomható; igen rossz jel, ha a szívműködés szaporodását a vérnyomás hirtelen sülyedése kiséri. Igen veszedelmes állapot a kontinua folyamán beállott kollapszus, melyben a vegetativ idegrendszer mérgezése folytán támadt vazomotorbénulás, kis részben pedig a szív kimerülése folytán is beállhat a halál. A súlyos mérgezés megismerhető abból, hogy a láz igen nagy, lázellenes szerek alig befolyásolják, az érverés szapora, az öntudat elhomályosodott, az állandó aluszékonyság a szervezet súlyos mérgezésének jele, a beteg nagy elesettsége, passziv fekvése sok szövődményre diszponál. Bélvérzés és átfúródás veszedelmét előre jelzi az állandó meteorizmus. A recidiva is mindig komoly állapot, mert a jelzett veszedelmek gyakran jelentkeznek ilyenkor. A bélvérzés 20—30% halálozási veszedelmet jelent, az átfúródás csaknem 100%-ot. Megelőzés. Mentesítés. A tifuszos beteget kezelő orvosnak fontos kötelessége, hogy a betegség profilaxisára nagy gondot fordítson. A tifuszbacillus étellel, itallal jut a szervezetbe. A fertőzés forrása a tifuszos beteg, a tifuszbacillust ürítő ember széke és vizelete. A védekezés ebből következik. Gondosan fertőtlenítsük a beteg és a bacillusürítő székletétét, vizeletét és minden olyan tárgyat, amely ezekkel érintkezésbe jutott; e célra a székletéihez kb. két- annyi, a vizelethez egyenlő mennyiségű l%o-es szublimátoldatot,vagy 5%-os karbolsavat vagy mésztejet kell adni s csak 2—3 órai állás után szabad azt az árnyékszékbe önteni. Hasonlóképpen ilyen fertőtlenítő oldatba kell áztatni a beteg fehérneműjét és az ágyneműjét; a beteg használta edényeket, evőeszközöket ki kell főzni forró vízben. Az orvos, az ápolószemélyzet minden érintkezés után kezét gondosan mossa meg langyos vízben szappannal, utána alkohollal vagy szublimátoldattal! Még fontosabb ennél az, hogy az orvos és ápoló is tartózkodjék minden felesleges érintkezéstől; a szublimátos és lysoformos vízbe való egyszerű kézbemártás nagyon hiányos fertőtlenítés! Különösen ügyeljen az ápoló, hogy az ilyen időben soha kezét szájához ne tegye, ennivalót puszta kezébe ne vegyen, ha még nem volt hagymáza. A lábbadozó beteg székletét többször kell bakteriológiailag vizsgálni. Általában akkor szokás fertőzésmentesnek tekinteni a lábbadozót, ha a legalább is három ízben, ötöd- napos időközben végzett vizsgálat tifuszbacillust nem mutat ki. Ha a lábbadozó tovább ürít székletével tifuszbacillust, bacillusgazdává vált. Sajnos, nem rendelkezünk oly eljárással, amellyel az ilyen egyént, kinek veszedelmessége a fertőzés terjesztése szempontjából nyilvánvaló, bacillusaitól meg tudnók szabadítani. Az „epehajtó“ szerek, „epefertőtlenítő“ szerek hatástalanok, céltalan az epehólyag megkísérelt sebészi eltávolítása is. Leghasznosabbnak bízó-
