Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Fejes Lajos dr.: Fertőző bajok
35 a tifuszkóli-csoportba tartozó bármelyik bacillus okozta fertőzésben is pozitiv lehet, végül, hogy a tífuszt kiállott egyén vérsavója évekig megtarthatja agglutináló képességét. Még nagyobb óvatossággal értékesíthető az agglutinációs próba eredménye a védőoltás alkalmazása óta. A védőoltás következtében ugyanis a beoltott ember vérsavója igen nagyfokú agglutináló képességre tesz szert. Sőt tudnunk kell azt is, hogy bár az oltási reakcióra kifejlődött nagyfokú agglutináló képesség legtöbbször néhány hét alatt ismét eltűnik, bármily más természetű lázas megbetegedésben ismét nagy- értékűvé nőhet. Belátható mindezekből, hogy a védőoltás kiterjedt alkalmazásával az agglutinációs próba sokat veszített értékéből. Élő tifuszkultura helyett használható Ficker formollal elölt tifusz- bacillus-emulziója is. Az agglutinációs próba körülbelül az esetek 70%-ában pozitiv. Megbízhatóan támogatja a diagnózist a jellemzően megváltozott vérkép: a leukopénia, a neutrofil vérsejtek nagyfokú csökkenése, a relativ limfocitózis, az eozinofil sejtek hiánya (Naegeli vérképe). Kevésbbé értékelhető a vizelet diazoreakciója, mert ez más fertőző betegségben is pozitiv. Az elkülönítő kórjelzés szempontjából először is a hevenyés szemcsés tuberkulózis jöhet számba. A vérbe betört tuberkulózis- baoillusok nagy lázzal, lépduzzadással, dizoreakcióvalí, általános elesettséggel a tífuszhoz nagyon hasonló kórképet idézhetnek elő. A differenciálást megkönnyítheti a tüdőcsúcs vagy kulcscsont alatti táj iníiltrációjának kimutatása, kivált ha a köpetben a Koch-bacillus kimutatható. Szemfenéki vizsgálat döntheti el a diagnózist, ha az érhártyán gümőt találunk. Általános gümős fertőzés mellett szól a nagyon szapora pulzus, de kivált a beteg fulladozása és kékkórja már olyankor is, amikor a vizsgálattal kimutatható tüdőbeli folyamat ezt még nem magyarázza meg. De már ilyenkor is a tüdő Röntgen-felvétele jellemző eltérést mutathat. A piogén szepszis is okozhat diagnosztikai nehézséget. A legfőbb különbség az, hogy a szepszises hőmenet folytonosan ismétlődő hidegrázásával, igen nagy napi remissziójával merőben eltér a tífuszétól; szepszisben a pulzus igen szapora; fontos a szepszis kapcsán kifejlődő hemorragiás diatézis, főként a szepszises bőrvérzés, az endokarditisz, az izületi és egyéb lokalizáció. A geny- nyesztő csira kitenyésztése a vérből és a szepszises hiperleukocitózis kimutatása beigazolják a kórjelzést. A kiütéses tífusz és a hasi hagymáz egyidejű járványa idején néha nehéz a két kórforma elkülönítése. A jellemző a foltszerű exan- téma, melynek nagy alakbeli és színárnyalati változatossága, naa
