Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Fejes Lajos dr.: Fertőző bajok
34 eljárással végzett venapunkcióval szerzett vérből 1 cm3-t steril marhaepébe, 3 cm3-t 150 cm3 húslevesbe oltunk, 1—1 cm3-t elfolyósított s 40° C-ra lehűtött agarcsőbe, az agart alapos keverés után azonnal lemeznek öntjük. Fődolog a steril és gyors hígítás, nehogy a vérsavó baktériumölő képessége elpusztítsa a bacillusokat. Az epecsőből 12 óra múlva egy cseppet mikroszkóppal megvizsgálunk, ha ott élénken mozgó bacillusokat látunk, már el- döntöttnek vehetjük a hasi hagymáz diagnózisát, meri ilyen körülmények között egyéb baktérium nem jöhet szóba. Mindazonáltal szükséges tovább végezni a meghatározást; e célból a 12 órás epéből ferde agarcsőre oltunk s a kifejlődött tenyészetet a bacillus identifikálására használjuk fel; ha morfológiája megfelel, az agarcsövet borító lepedékszerű tenyészetből fiziológiai konyhasóoldattal emulziót készítünk s hozzá erősen hígított immunsavót adunk. A nagyobb (1:100 felüli) hígításban V2 órán belül bekövetkező agglutináció eldönti a bacillus hovátartozóságát. A véres agarlemezen kinőtt kolóniák számából a keringő vér baktériumtartalmára következtethetünk. Ily módon 24 órán belül befejezhető az egész baktériológiai vérvizsgálat, mely magát a kórokozót szolgáltatván kezünkbe, teljes biztonsággal dönti el a diagnózist. Nagyban növeli az eljárás értékét, hogy eredménye pozitív mindjárt a lázas szak kezdetén, oly időben, midőn a még alig kifejezett vagy atipusos klinikai tünetek nem nyújtanak a diagnózis megállapítására biztos adatot. Klinikánkon több ily esetben már a második lázas napon pozitív eredményt nyertünk. Az első héten az eseteknek körülbelül 95%-ában volt pozitív eredményünk. A harmadik héten már csak 60%, a negyedikben csak 30%-ban sikerült a bacillus ilyen módon való kitenyésztése; legfőbb értéke az eljárásnak, hogy igen korán pozitív, midőn még a klinikai tünetek s a többi laboratóriumi eljárás cserbenhagynak. A védőoltásban részesült tifuszos beteg baktériológiai vérvizsgálatához nagyobb mennyiségű vért vegyünk s a hígításnak is nagyfokúnak kell lennie. Legjobb, ha 5 cm3 vért azonnal 150 cm3 steril marhaepébe oltunk be. A második héten már kifejezettebbek a klinikai tünetek, továbbá pozitív Gruber és Widal agglutinációs próbája. E célból friss tifuszbacillus-kultura fiziológiás konyhasós emulziójához a beteg vérsavóját fokozatosan erősebb hígításban adjuk s a keveréket termosztátba helyezzük, V*—1 óra alatt a tifuszbacillusok elvesztik mozgóképességüket, nagy pelyhekben csapódnak össze. Az agglutinációs próba pozitív, ha a beteg vérsavója legalább 1 : 50 hígításban 2 órán belül agglutinálja a bacillusokat. Levon a próba értékéből, hogy csak a második héten lesz pozitívvá, valamint, hogy csak a nagyobb hígítás vehető értékesnek, mert kisebb hígításban
