Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Fejes Lajos dr.: Fertőző bajok
33 ben íifuszos megbetegedés történt vagy lakóhelyén epidémia uralkodik. Tífuszra hívhatja fel figyelmünket, ha a hőmenetet a láz kezdetétől ismerjük. Bevezető hidegrázás, ajakherpesz erősen a tífusz ellen szól, bár észleltünk oly járványt is, kivált a védőoltás elterjedt alkalmazása óta, melyben hidegrázás és herpesz is aránylag gyakrabban előfordult. Egyáltalában az egyes hasi hagymáz-epidé- miák tüneti szempontból nagyon különböznek egymástól, de ugyanabban az időben az egyes esetek nagyon hasonló lefolyásúak. A tifusz kezdeti szakában legjobban értékesíthető tünetek: a hőmér- sék fokonkénti, hágcsószerű emelkedése, a hőmérséknek megfelelőnél alacsonyabb pulzusszám, és a lép megnagyobbodása. Ha a beteget a második héten látjuk először, az említett három tüneten kívül a has bőrén már kifejlődött rozeolákat értékesíthetjük a diagnózis megállapításában. Ami e tünetek relativ értékét illeti, leg- kevésbbé megbízható tünet a lépdaganat, mert ez a legtöbb fertőző betegség kapcsán kifejlődhet; nehéz megítélni a lázat, ha már kontinua típust öltött s kezdetét pontosan nem ismerjük. Legértékesebb még a relativ bradikardia és a rozeola. A tifusz többi tünete, a hasmenés, a vakbéltáji korgás, a meteorizmus, a bronhitisz, a bőr szárazsága, az öntudat zavara az előbbi négy fontos tünet jelenlétében támogatják e kóralak megállapítását, magukban azonban nem dönthetik el a diagnózist, mert más betegségben is előfordulhatnak. A betegség elhaladásával a tifusz valamely következménye, pl. a bélvérzés, bélátfúródás döntheti el a diagnózist. Igen megnehezíti az első stádiumban a diagnózis megállapítását, midőn a betegség valamely más tünettel kezdődik. így az utóbbi években klinikánkon észlelt esetek csaknem kivétel nélkül erős bronhitisszel sok közülök bronhopneumoniával kezdődött. Az ilyen esetben a többi tünet rendesen cserben hagy, a láz rázóhideggel kezdődik., ez 'többször megismétlődhet, a pulzusszám lépést tart a hőmérsék emelkedésével, sőt annál szaporább, a beteg bőven izzad stb. Még változatosabb a védőoltásban részesült egyén tífuszának kezdete. Nagy szükségét érezzük ilyenkor egy megbízható vizsgáló eljárásnak. Ilyent az újabb laboratóriumi eljárások nyújtanak. Ezek elsősorban a kórokozó kimutatására irányulnak, másodsorban pedig a tifuszbacillus hatására a szervezet termelte agglutinin kimutatására törekednek; ide sorolható továbbá a kvantitatív és kvalitatív vérvizsgálat s a vizelet diazoreakciója. Az esetek egy részében a tifuszbacillust a székletéiből ki lehet tenyészteni, az esetek egy harmadában a vizeletből, mely igen sokszor tiszta kultúrában tartalmazza a hagymáz bacillusát; ki lehet ezt tenyészteni továbbá a rozeola véréből. Legfontosabb, mert legmegbízhatóbb a tifuszbacillus kitenyésztése a keringő vérből. E célból a vena medianából a kellő fertőzésmentes Belorvostan tankönyve. I. 3. kiadás. 3
