Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Az emésztőrendszer betegségei - Engel Károly dr.: A gyomor betegségei
394 ban, valamint az izomzatban levő vérereket arrodálliatja, ez a gyomorvérzésnek oka, melynek súlyossága a megsérült ér tágasságától függ. Rendszerint csak egy fekélyt találunk, bárha kettő, sőt több is előfordulhat. A fekély leggyakoribb helye a pilorusz és a kis görbületnek hátulsó fala, a gyomor többi helyén már sokkal ritkább. A friss gyomorfekély széle egészen éles, régi esetben a fekély körül reakciós gyulladás támad többnyire szervi összenövésekkel. Formája szerint megkülönböztetünk ilyen sima fekélyt, ulcus simplex, heges alapút, ulcus callosum és a szomszédságba betörőt, ulcus penetrans. Az üstszerű penetráló fekély leggyakrabban a pan- kreászba, a májba fúródik. A szomszédsággal való összenövés helyén sokszor rendkivül tömött, kérges szövet keletkezik (ulcus- tumor), amely rostos ráktól (scyrrhus) gyakran alig, esetleg csakis mikroszkópos vizsgálat segélyével különböztethető meg; az ilyen kemény heges szövetben találjuk a kezdődő rákot. A gyomorfekély kóroktana még nem teljesen tisztázott. Azok a fekélyek, amelyek trauma, embólia, maró méreg hatása alatt keletkeznek, gyorsan és simán gyógyulnak, az ilyen fekély nem az igazi gyomorfekély. Még azt a fekélyt sem tekinthetjük annak, amit egyesek kisérleti állaton idéztek elő a gyomor ereiben trombus támasztásával. Ezek a kísérletek Virchow felvételéből indultak ki, aki a gyomorfekély okául a gyomor vérereiben létrejött embo- lust vagy trombust vette fel, aminek következtében a nyálkahártya az elzáródott ér területén elhal és megemésztődik, innen a neve: ulcus pepticum. Az ulcus duodeni a gyomorfekéllyel teljesen azonos betegség, lokalizációja miatt mégis más helyen fogjuk tárgyalni. Az arányszám a férfiak és nők között kb. egyenlő, egyes helyeken gyakoribb a betegség a nőkön, nálunk talán inkább férfiakon fordul elő. Ami az életkort illeti, a felnőtt kor betegsége; gyermeken ritkán fordul elő, a huszas években már gyakoribb, de előfordul az ötvenes, hatvanas években is. Legfontosabb kóroki adátunk az, hogy ez a fekély csakis ott fordul elő, ahol a gyomorsav működik. Igaz, hogy régi eseteket ismerünk, amikor a gyomor már alig választ el savat, de ez ritka kivétel s új esetben nem fordul elő; viszont igen kérdéses, hogy a sósav fokozott mennyisége megelőzi-e mindig a fekély keletkezését, vagy ami egyes esetekben valószínűbb, a fekély ingere miatt választódik el túlságos mértékben? Kétségtelen, hogy a fekélyt nem tekinthetjük egyszerűen a megemésztés következményének, amint azt' egyideig tanították. Azt sem tudjuk teljes biztonsággal, hogy mi az oka annak, hogy az egyszer keletkezett fekély nem gyógyul be és idősültté válik (az állandó mehanikai és kémiai izgalom irritativ hatása a „gyomor
