Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Fejes Lajos dr.: Fertőző bajok
30 volna. A kóli-tifusz-paratifusz-dizentéria-emteritiszbacillusok morfológiai és tenyészési tulajdonságai annyira hasonlóak, hogy e baktériumok biológiai tulajdonságainak meghatározása okvetetlenül szükséges. Ily jellemző elkülönítő tulajdonsága a tifuszbacillusnak, hogy savat nem termel, a tenyésztőtalajban indolt nem fejleszt, cukrot nem erjeszt, a tejet nem alvasztja meg, Drigalski lakmuszos, Emlő fukszinos és Liebermann kongóvörös-tenyésztalaján elszíneződést nem okoz (az utóbbin a kóli feketés, a tífusz pirosas-átlátszó színnel tűnik ki). Meghatározásának legfontosabb módja azon tulajdonságán alapszik, hogy fajlagos vérsavóval (azaz tifuszbacillussal immunozott állat vérsavójával) nagy hígításban is agglutinálható: ez a Gruber-Widai-próba; épp így megbízható, de körülményesebb eljárás az, midőn immunsavóval tengerimalacon a Pfeiffer-kisér\v- tet \égezzük (ebben a kísérletben a tengerimalac hasűrébe fecskendett élő tifuszbacillus- és nem friss immunsavókeverékben a tifnsz- bacillusok feloldódnak; ugyanez a kísérlet in vitro is elvégezhető, ha vagy friss immunsavót vagy régi immunsavóhoz friss vérsavót veszünk). A Widal-próbában agglutinálás, a Píeifferében bakterio- lizis történik mint jellemző változás. A tifuszbacillus az esetek nagy részében kitenyészthető a székből, hogy ez azonban nem mindig sikerül, azt a többi bélbeli baktériumok antagonista hatásából magyarázhatjuk; ezért tűnik el a tifuszbacillus a béltraktus alsó részében. Az eseteknek körülbelül harmadában a tifuszbacillus a vizelettel is kiválasztatik s abból kitenyészthető. A hasi hagy máz kórszármazása szempontjából legfontosabb, hogy a tifuszbacillus átlép a véráramba s a lázas szak egész ideje alatt a keringésben feltalálható, jóllehet ott csak átmenetileg tartózkodik. A baktériológiai tehnika haladása, főleg amióta a steril marhaepében a tifuszbacillus kitűnő tenyésztőtalaját felismertük, vetett fényt a tifuszos megbetegedés folyamatára. A szájba, illetve az emésztőcsatornába jutott tifuszbacillus a bélnek valamely nyirokdús helyén megtelepedve elszaporodik, a nyirokerek útján eljut a közeli nyirokmirigyekbe, ezekben tovább szaporodik, végül a nyirokérrendszerbői a ductus thoracicus útján a véráramba kerül. A keringő véráramban és a lép kivételével valamennyi egyéb szervben a tifuszbacillus nem szaporodik el, sőt nagy mennyiségben tönkremegy, éppen az ily módon elpusztult bacillusok széteső testéből válik az általános tüneteket létrehozó endotoxin szabaddá. A nyirokrendszerben elszaporodó bacillusok azonban állandóan ismét bejutnak a keringésbe s ezzel elterjednek az egész szervezetben s bizonyos, valójában ritka körülmények között bárhol megtelepedhetnek s szövődményes megbetegedés okává válhatnak, ámbár a legtöbb helyen reakciómentesen maradnak és elpusztulnak. így kell értelmeznünk, hogy
