Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Fejes Lajos dr.: Fertőző bajok
31 a bélfal nyirokrendszerének megbetegedése a tifuszos folyamat íőíészke, a bacillusoknak a vérben állandó keringése azonban a betegség tüneteinek tulajdonképpeni előidézője, illetve fokozója. Ez magyarázza, hogy előfordulnak esetek, amelyek a tifusz klasz- szikai klinikai tünetei dacára a bélben csak igen csekély fekélye- sedési folyamattal járnak. A tifuszbacillusnak a betegség lázas szakában a vérben állandó keringése, illetve bejutása bebizonyítva lévén, mindinkább kezdett a tifusz-szepszis elnevezése szerepelni, amely elnevezés alá kivált azon eseteket foglalták, amelyekben csekélyfokú bélbeli folyamat mellett úgy a klinikai kórképben, mint a boncolási leletben a távolabbi szervek tifuszbacillus okozta elváltozásai álltak előtérben. Ezt az állapotot a nyirokrendszer bármely részében kifejlődött gócból a keringésbe átjutó bacillus hozza létre, s ily értelemben tiíusz-szepszisnek mondhatjuk a már tárgyalt súlyos klinikai kórképet. Epidemiológia. A fertőzés kiinduló forrása végeredményben a tifuszos beteg, ki székével, vizeletével a tifuszbacillust kiüríti. Az így szabadba került baktérium sorsától, hovájutásától függ a fertőzés terjedése. A talajba jutott bacillus — kivált nedves talajban — sokáig életképes marad. Belejuthat valamely kút vizébe s endémia okává válhat. Hirtelen exploziószerűen igen sok megbetegedésnek egyidőben való keletkezése rendszerint az ivóvíz, kivált valamely nagyobb vízvezetékmü megfertőzésének az eredménye. Tisztá- talanság folytán kerülhet a tifuszbacillus a tejbe s a legkülönbözőbb táplálékba. A hasi hagymáz Európában is endemiás betegség, a nagyobb városokban jóformán sohasem fogy ki. A legtöbb fertőzés a nyárutói és őszi hónapokra esik. A betegség e szezonszerű halmozódásának oka az ilyenkor fokozott víz- és tejivás, nyers gyümölcsnek, salátafélének fokozottabb fogyasztása, ha ezek bármelyikébe tifuszbacillus jutott. Ehhez pedig bőven jut alkalom, ha e nyersen fogyasztott ételnemű oly egyén kezén át jut közforgalomba, ki arra tifuszbacillust kenhetett rá. A fertőzés terjesztésének szempontjából rendkívül fontos az ú. n. bacillusgazdák szerepe. Ezek oly egyének, kik a hasi hagymáz átállása után, vagy kimutatható előzetes megbetegedés nélkül hosszú ideig, néha évekig, szék- letétükkel tifuszbacillust termelnek s világra hoznak. Könnyen belátható, hogy az ilyen egyének nem csak közvetetlen környezetükre, de kivált ha közforgalomba jövő tárgyakkal érintkeznek, igen sok emberre a fertőzés állandó veszedelmes forrása lehetnek. Legveszedelmesebb, ha a tifuszgazda ápoló, szakácsnő vagy szakács, vagy pék, de egyéb oly foglalkozású egyén is, ki közfogyasztásra jutó élelmiszert vagy italt fertőzhet, pl. a tejet, ivóvizet stb. Az
