Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Az emésztőrendszer betegségei - Engel Károly dr.: A gyomor betegségei
380 a táplálék feldarabolása, pépes vagy hígan folyó állapotba való átvitele. A gyomorban felszívódik ugyan táplálék (cukor, pepton, alkohol), ennek a jelentősége azonban egyáltalán nem nagy, vízből semmi sem szívódik fel. A gyomor legfontosabb működése a sósav segítségével oldhatóvá váló felvett anyagok emésztésének megindítása (csontokból a mész kivonása, ne feledjük, hogy sok állat eszik csontot), továbbá annak lehetővé tétele, hogy időszakonkint nagyobb mennyiségű táplálékot vehessünk fel s ez, amíg részletekben a bélbe kerülhet, ne rothadhasson. A gyomor további feladata a tápláléknak a bélbe való továbbítása. A gyomortest izomműködése (tónusa) szorosan körülölelve tartja a gyomortartalmat, annak összekeveréséről, egyenletesen összeállóvá tevéséről gondoskodik, habár ez a működés nem is olyan életbevágó, mint azt régen gondolták. A gyomortartalom továbbításáról a piloruszos rész perisztaltikája gondoskodik, ez a gyomortartalmat a nyitott piloruszon át fecskendezi a bélbe. A gyomortartalom továbbítása időszakonként történik a pilorusz záródásától és nyitódásától függően. A pilorusz záródása reflex útján jő létre (Mm/zg-reflex); a duodénum mehanikai kitöltödése, még inkább pedig nyálkahártyájának sósavval való érintkezése a pilorusz zárását hozza létre, mely megmarad mindaddig, míg a béltartalom alkaliássá nem válik. Ezen élettani tény ismerete rendkívül fontos a gyomorbajok tünettana szempontjából is; ha sok a gyomortartalomban a sósav, lassú a gyomor kiürülése, ellenben ha kevés a gyomortartalomban a sósav, kivált pedig, ha hiányzik, a gyomor nagyon gyorsan ürül ki (hyper- motilitas). A duodénum betegsége (fekély, hurut) felfüggesztheti a Mering- reflexet: ilyenkor savbőség dacára is gyorsan ürül ki a gyomor. A gyomornedv sósavtartalmának erjedésgátló, baktériumölő hatása is van; ha a sósav hiányzik, gyorsan következhet be a szénhidrátok tejsavas erjedése, a fehérjék rothadása. Mint már egyszer említettük, a gyomor többirányú fiziológiai működéséből, a táplálék továbbítását kell a legfontosabbnak tartanunk, ezen irányú működészavart, illetve hiányt sínyli meg leginkább a beteg. Egészben véve a gyomrot nem lehet életfontosságú szervnek tekintenünk; a gyomor teljes kiirtását sokan élték már túl és a műtét után nem is igen érezték gyomruk hiányát, amíg megfelelő módon táplálkoztak. A gyomor betegségei a gyomoremésztés zavarát, azzal összefüggésben levő kellemetlen tüneteket hoznak létre. Ilyenek az étvágytalanság, gyomornyomás, émelygé's, az étkezéssel összefüggésben levő vagy attól független fájás, hányásinger, hánj^ás, lesoványodás. Sokkal ritkább, hogy a gyomor betegsége csak általános tüneteket hoz létre (lesoványodás, kevésvérűség). A beteg panaszának egészen pontos kikérdezése nagyon fontos, gyakran már ez önmagában megadja a helyes kórjelzést. Többnyire azonban szükséges a gyomornak pontos vizsgálata is, ennek ki kell terjeszkednie a gyomor helyzetének és nagyságának, továbbá működésének a vizsgálatára. A vizsgálatot egyrészt a rendes fizikai vizsgáló eljárásokkal végezzük, a gyomor elválasztó, mozgató működése felől pedig a gyomorszonda segélyével nyert gyomortartalom vizsgálata útján tájékozódunk. Igénybe vesszük azonkívül a bélsárvizsgálatot és a Röntgen-sugárral való vizsgálatot is. A megtekintés felvilágosítást adhat a gyomortájék besüppedt vagy elődomborodó voltáról, rendellenes perisztaltikáról. A tapintás legfontosabb a gyomor daganatainak és körülirt érzékenységének vizsgálatában. A kopogtatás segélyével meghatározzuk a gyomor nagyságát, elsősorban a nagy görbület alsó határát. Álló vagy fé’ülő helyzetben a gyomor legalsó részében folyadék, illetve levegőt nem tartalmazó gyomortartalom van, az ennek megfelelő tóm-
