Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Az emésztőrendszer betegségei - Ángyán János dr.: A nyelőcső betegségei
376 ezekben pangás támad; a nyaki plexust nyomva neuralgiás fájást okoz. Kóroktan és kórszármazás. A divertikulumnak ez a fajtája mindig a nyelőcső kezdetén, annak hátulsó falán, a gyűrűporc alsó szélének magasságában keletkezik. Ez a körülmény arra vall, hogy ezen a helyen bizonyos okok működnek közre. A tapasztalás bizonyítja, hogy ez a megbetegedés 40—50 éves férfiakon fordul elő. Ebből a körülményből s abból az anatómiai berendezésből, hogy a férfiben ilyen korban a gégeporcok elcsontosodtak s merev páncéljuk a nyelőcső elülső felének kitérését korlátozza, hogy továbbá a m. constrictor pharyngis legalsó rostjai a nyelőcső hátulsó faián egy kisebb területet szabadon hagynak s így a nyelési nyomás e helyen kevesebb ellenállásra talál: azt kell következtetnünk, hogy az anatómiai viszonyoknak a divertikulumok támadásában nagy jelentőségük van. A kisebb ellenállás mellett tehát a nyelési nyomás a jelzett helyre nagyobb mértékben érvényesül s ezért ezeket a divertikulumokat pulziós, nyomási kiöblösödésnek nevezzük. De nem kételkedhetünk abban, hogy ezek az anatómiai faktorok egy- magukban még nem elégségesek a divertikulum létrejöttéhez, sőt az a körülmény, hogy az ilyen divertikulum falzatában izomrostréteg nincsen; arra vall, hogy az elsődleges okot valamely, az izomréteget elpusztító folyamatban, vagy veleszületett fejlődési hibában keressük. Kórboncolás. A divertikulum lumene hátra- és lefelé irányul. Sokszor a nyelőcső kezdetéből egészen a bifurkációig lesülyed. Máskor a nyakon marad, elhelyezkedik az egyik kulcs feletti árokban, a pleura kúpja felett. Falzata nyálkahártyából és kötőszövetből áll, izomrostjai nincsenek, a szomszédos szervekkel összekapaszkodik. Kórjelzés. A teljesen kifejlődött divertikulum az elmondott jellemző tünetek alapján könnyen diagnosztizálható. Röntgen-vizsgálatkor az átvilágító ernyőn megfigyelhetjük azt, hogy hogyan telik meg az árnyékot adó bizmutpéppel a divertikulum. Kórjóslás és gyógyítás. A divertikulumok, ámbár néha hosszú időn át változatlanul maradnak, hordozójukra nézve igen komoly jelentőségűek, inanició vagy valamely gyulladásos szővődés, a divertikulum fenekén bekövetkező fekélyesedés és az ebből a környezetre terjedő gennyes kötőszöveti gyulladás, aspirációból eredő tüdő- gyulladás, tüdőgangraena következtében, A sebészi gyógyítás is csak az esetek egy részében eredményes. A gyökeres eljárás a divertikulum kiirtása, a palliativ a gasztrosztomia.
