Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Fejes Lajos dr.: Fertőző bajok
29 mazó góc fellobbanásának jele, mely az éppen láztalanná váló betegen fejlődik ki; máskor a valódi recidiva az egész bélbeli nyirokapparátus betegségének megismétlődésével hosszú heteken át húzódik el. Nem ritkán az általános tifusz-szepszis alakja áll be. A bél és egyéb szervek nyirokapparátusa újból jellemzően elváltozik, a tifuszra jellemző vérkép ismét kifejlődik, a keringésben tifuszbacil- lus ismét kimutatható, s a beteg legyengült szervezetét a komplikációk nagyobb mértékben fenyegetik, mindazonáltal az ilyen eset is legtöbbször meggyógyul. A recidlivák száma általában 5—15% körül van. Lábbadozás. A patológiai elváltozások gyógyulásával lassanként enyhülnek a klinikai tünetek, a beteg hőmérséke leszáll, gyakran a rendes alá is kerül, ilyenkor alig éri el a hónaljban a 36°-ot s csak lassan emelkedik napok múlva a rendesre, máskor hosszabban szubfebriszes marad. A lép duzzanat megszűnik, a beteg élén- kebb lesz; a vizelet napi mennyisége igen nagy, 2—3 liter is lehet, ezért tűnik úgy, mintha az általános állapot rohamos javulása ellenére a javuló beteg eleinte rohamosan soványodnék, holott a testsúly csökkenését ilyenkor csak a nagy mennyiségű víz kiválasztása okozza; a beteg étvágya visszatér, ismeretes a tifusz-lábbadozó falánksága. A lesoványodott beteg rohamosan hízik, izomzatú is erősödik (rekonvaleszcenciás fehérjevisszatartás), kevésvérüsége javul, rehérvérsejtszám-aránya lassanként a rendesre változik. A lábbadozás természetesen nagyban függ a betegség lefolyásától, súlyosságától; középsúlyos lefolyású esetben négy hetet számítunk. A lábbadozás idejélni, már több heti láztalan idő után, néha bizonyos utóbetegség jelentkezik. Többször észleltünk ilyenkor perifériás ♦----mm . n earitiszt. A szívműködés a lábbadozás idején többnyire még jóidéig feltűnően ritka marad, máskor nagyon ingadozik. Néha tályog képződik a herében. Kórokiam A hasi tífusz okozója a tifuszbacillus (1. í. tábla 1. ábra). Ezt Eberth és Koch Róbert 1880-ban Írták le először és kóroki jelentőségét Gaffky állapította meg. ‘A tifuszbacillus rövid, csillangóival élénk mozgási képességű bacillus, mely spórát nem termel, meglehetősen ellentálló, vízben hónapokig életképes marad s a kiszáradást is soká elbírja. A közönségesen használt anilin- festékekkel jól festődik, Qram eljárása szerint elszíntelenedik. Agáron, burgonyán finom lepedéket alkotnak kolóniái, ezeknek szerkezete zselatinán jellemző; itt látható a kolóniák finom, kékesen áttünő, szőllőlevélre emlékeztető erezettsége; a zselatinát nern folyósítja el. A tifuszbacillus említett morfológiai és tenyészési tulajdonságai azonban egyáltalán nem annyira jellegzetesek, hogy azokból a kitenyésztett bacillus kétségtelenül meghatározható
