Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Az emésztőrendszer betegségei - Ángyán János dr.: A nyelőcső betegségei
369 A nyelőcső lobos betegségei. Kóroktan. A nyelőcső nyálkahártyáját vaskos, többrétegű lapos hám védi a fertőzés behatolása ellen. Ha a hám valamely ok folytán elpusztul, a nyálkahártya elvesiziti immunosságát. Éppen ezért leggyakrabban sérülés után észlelünk oesophagitist. A sérülést valamely lenyelt éles vagy hegyes tárgy, csont, szálka, fogpiszkáló stb., a nyelőcsőbe letolt eszköz, kard (kardnyelők), orvosi műszer és forró étel vagy ital okozhatja (oesophagitis traumatica>, A legkiterjedtebb sérülést kémiai anyagok, maró mérgek, marólúg, telített sav stb. nyelése után látjuk (oesophagitis corrosiva). Lob fejlődik az ételek és a nyál pangásakor, mert ilyenkor a baktériumos bomlás izgató termékei káros hatásukat a nyálkahártyára hosszabb időn át kifejthetik. Kivételesen a száj és a garat fertőző lobos betegségei is reáterjednek a nyelőcső kezdeti részére. így fejlődhet álhártyás lob torokdiftériában, nekrózisos gennyes lob skarlátban, elszaporodhat a nyelőcső felületén a szájpenész-gomba. Általános fertőző betegségben csak nagyon ritkán telepszik meg a nyelőcső nyálkahártyáján az infekció. Ismeretes e tekintetben a tífusz és a himlő. Kórboncolás. Megkülönböztetünk: 1. hevenyés hurutos lobot (oesophagitis acuta catarrhalis), a nyálkahártya vérmes, több helyen hámfosztott eróziók keletkeznek; 2. icDősült hurutos lobot (oesophagitis chronica catarrhalis), amely felismerhető a nyálkahártya pirosságáról, a szemölcsök túl- tengéséről és a hám megvastagodásáról; 3. hevenyés gennyes nyelőcsőlobot, amelyben a nyálkahártya alatti kötőszövet gennyesen beszűrődik. Körülirt alakja az abscessus oesophagi, elterjedt alakja az oesophagitis phlegmonosa. Tünetek és kórlefolyás. Súlyosságuk a sérülés nagyságától és a kifejlődő lobos folyamat súlyosságától függ. így: 1. valamely forró ital nyelése után a nyálkahártya a hevenyés hurutos lob képét mutatja; a legfőbb tünet a fájás, melyet a beteg a nyakában érez, nyeléskor a fájás fokozódik. A nyáladzás bőséges, a sérülés magasságában jelentkező spazmus felett összegyűl a nyál s a beteg időnként kiöklendezi. 4—8 nap múlva a tüne tek eltűnnek. 2. Marólúg ivása után, vagy ha súlyos infekció (diftéria) terjedt reá a nyelőcső nyálkahártyájára, amely a hámot kiterjedten elpusztította és súlyos fekélyes gyulladást okozott, a helyi tünetek még sokkal súlyosabbak. Mindezekhez még távoli tünetek is (kólika, Belorvostan tankönyve. I 3. kiadás. 24
