Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Fejes Lajos dr.: Fertőző bajok
24 gombostűfejnagyságú az átfúródott bélrészlet, ritkábban többszörös. A bélátíúródás legtöbbször a súlyos betegség 3—5. hetében következik be, ilyenkor a beteg hirtelen igen heves, metsző fájást érez, rendesen a vakbél táján, gyakran hány; a hőmérséke hirtelen a rendes alá száll, szívműködése, érverése rendkívül szapora, üres, könnyen elnyomható, légzése szapora, felületes, arca jellemző kifejezést ölt, melyet facies peritonealisnak szokás nevezni, a nagy fájdalom visszatükröződik arcán, sápadt, szeme beesett, szemíve mélyen árnyékolt, homlokát hideg veríték borítja, orra, végtagjai igen hűvösek, szóval kollapszus állott be. A beteg hasa puffadt, a meteorizmus igen nagyfokú, a jobb csípőtányér tája igen fáj, ott heves (izomösszehűzódás, défense miisculaire-x lehet tapintani, a nyíláson át a szabad hasűrbe jutott bélgáz eltünteti a májtompulatot. A bekövetkező gennyes hashártyagyulladás a hőmérsék rohamos emelkedésével, gyakran rázóhideggel jár, a hashártyaizgalom nő, a beteget csillapíthatatlan, állandó csuklás, hányás kínozza; ez az állapot 2—4 nap alatt halálra vezet. Az esetleg szóbajöhető sebészi beavatkozással a gyógyítás fejezetében foglalkozunk. Az átfúródás az esetek 1—5%-ában fordul elő. Inkább a háborús viszonyok következménye volt, hogy tífuszhoz társuló kolerás és dizentériás fertőzés is előfordult. E végzetes szövődmény persze egyszerre megváltoztatja a kórképet, hősülye- dés, néha kollapszus, tenezmus merítik ki a beteget. Kevésbbé veszedelmes szövődmény volt, ha megfordítva, kolerás vagy dizentériás fertőzéshez társult utólag a tífusz. Lép. &L lép. megnagyobbodását már az általános tünetek vázolásánál említettük, mint fontos korai, már az első héten kifejlődő tünetet. A léptompulat rendesen főképp felfelé nagyobbodott, mert a meteorizmusos belek a lépet feltolják és mert a beteg fekszik. Legbiztosabb jele természetesen a megnagyobbodott lép alsó pólusának tapinthatósága. A lép duzzanata az egész lázas szakban megtalálható és recidiva esetén ismét kifejlődik. Tudnunk kell, hogy a védőoltás után néha szintén megduzzad a lép és alsó pólusa tapinthatóvá is válhat. A léptáji fájást a lép tokjának a szerv duzzadása okozta feszüléséből magyarázzák, ritkább a lép tokjának gyulladása, a perisplenitis. A lépben a tífusz folyamán infarktus támadhat, sőt másodlagos fertőzés közbejöttével ez el is gennyedhet, a tályog vagy besűrűsödik és eltokolódik. vagy áttör, összenövéseket, rekesz alatti tályogot, esetleg általános hashártyagyulla- dást támaszthat. A hastífusz igen yitka szövődménye a lép megrepedése. A léprepedés a bélvérzésre emlékeztető tünetcsoportot okoz, a beteg hirtelen rendkívül anémiássá, a pulzus igen szaporává válik,
