Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)
Engel Károly dr.: A mozgási szervek betegségei
276 .előtérben. A savós hártya tömötten megvastagodhat (synovitis hyperplastica), gyakran boholyszerű kinövések keletkeznek rajta, synovitis villosa, melyek le is válhatnak az Ízületbe kerülő szabad testekké (mus articulare, izületi egér). Erősen duzzadt és beszűrődött az izületkörüli kötőszövet is. A duzzadást gömbsejtes be- szürődés és a kötőszöveti sejtek erős megszaporodása okozza. Súlyosabb esetben a megbetegedés ráterjed az izületi porcra is, a? felrostozódik, lekopik, a meztelen csontfelületek egymással érintkezésbe kerülnek. A folyamat ráterjedhet a csontfelületre is, gyakran a csontok izületi végei teljesen elpusztulnak. Emellett burjánzás indulhat meg nem csak a savós tokszalagon, hanem az izületi szalagokon, a porcon és a csonthártya felől kiindulólag a csonton is, kivált az izületi felszín szélén, mely csontburjánzások, oszteo- fiták, az ízület csontos rögzítéséhez vezetnek; gyakori ez a gerincoszlop ízfelületein. Kórjelzés. A gümős és a kankós izületi gyulladástól való elkülönítés rendszerint könnyű. Egyes esetekben nehéz lehet az elkülönítés a hevenyés sokizületi gyulladás maradványával szemben, aminíek pedig a teljesen különböző kórjóslat miatt nagy a jelentősége. Épp úgy nehéz az elkülönítés a köszvény nem egészen jellegző alakjától, kiváltképpen ha a beteg típusos köszvényes rohamot nem említ. Fontos az elkülönítő kórjelzés szempontjából a Röntgen- vizsgálat, mely az izületi üreg kiszélesbedését, vagy porckopás folytán megkeskenyedését, az izületi felszín egyenetlenségét, pusztu- sását, csontelváltozást, csontfelrakódást biztosan meg tudja állapítani, kivált ez utóbbiaknak van nagy diagnosztikai jelentőségük. Egy vagy néhány ízületben mutatkozó arthritis deformans elkülönítése az idegrendszer megbetegedése folytán mutatkozó izületi megbetegedéstől (tábeszes, sziringomieliás arthropathia) is szóba jön. Gyógyítás. Az itt összefoglalt kóralakok közül a gümőkórost rögzítéssel (gipszkötés, gipszágy, rögzítő fűző stb.), a lueszost megfelelő antilueszos kúrával (jód, kéneső, bismuth, salvarsan), az ólmosat jóddal s meleggel gyógyítjuk. A kankós eredetű a gyógyításnak inkább hozzáférhető, az igazi torzító izületcsűz ellenben nagyon rossz kórjóslatú s legtöbbször csak enyhíteni tudjuk a bajt, a már kifejlődött folyamat ellen nagyon kevés eredménnyel küzdünk. Orvossággal az idősült izületi lobot nem sikerül befolyásolni. Erős fájás ellen a szalicillal, antipirinnal, fenacetinnel, piramidon- nal, sőt ezekkel együtt a morfiumcsoportba tartozó fájdalomcsillapítókkal; dioninnal, heroinnal iparkodunk enyhítést szerezni. Belső orvosság közül ajánlották még az arzént, jódot is, mindkettőt hosszú időn át kellene használni.
