Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 1. (Budapest, 1929)

Engel Károly dr.: A mozgási szervek betegségei

273

s nem ritkán ropogással jár (arthritis sicca). A súlyosabb esetekben a mozgáskorlátozás fokozódik, a beteg csak botra támaszkodva vánszorog, felkarját is nehezen emeli, könyökizülete is érzékeny, majd ujjai is eltorzulnak. Lábán az öregujj ferde helyzetbe kerül a metatarzofalanxos Ízület megduzzad, szalagjai elvesztik rugalmasságukat, az eltorzuló csontfejek nem illenek többé bele az Ízület vágányába s félficamodásos helyzetbe kerülnek. Ugyanez a folyamat a kézen ismétlődik,, egyes ujjak az ízületek körül megduzzadnak, s ha a duzzanat lelohad, az Ízület lötyögőssé válik, s rendes körülmények között lehetetlen helyzetbe hozható, sőt nem ritkán

13. ábra. Idősült izületi gyulladásban szenvedő beteg keze.

ilyen hibás helyzetben rögzítődik (ankilózis) s nagyfokú eltorzulás támad. Mindez pedig végtelen sok fájdalommal jár együtt, ez időn- kint a legnagyobb hevességre fokozódik, majd némileg enyhül amíg újra hevessé válik. A beteg éjjel-nappal kínlódik így éveken keresztül.

A megtámadott ízületekben a folyamat néha hónapok, gyakrabban évek alatt eléri tetőpontját. A hevenyésebb esetek élesebb fájdalommal, általános betegségi érzéssel járnak, a lassabban kifejlődő alakokban a mozgáskorlátozás a főpanaszi; ha a kórkép teljes kifejlődését elérte, azon (eltekintve a gyógyítási eredményektől) változatlanul megmarad s a beteg bajának nyomorékja. Néha csak járásában van többé-kevésbbé korlátozva, nem ritkán azonban sem kezét, sem lábát nem tudja használni. A megtámadott izületekBelorvostan tankönyve. I. 3. kiadás.

18